Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - Jánosy István: Boethius Búcsúja; Az öreg erdész (versek)

Az öreg erdész

Szép vagy nekem, de szép a félénk hosszú testben,

egyedül létedben apádat ismerem fel,

akit én sose láttam, mégis előttem él,

aki már csak a fákban, mókusokban remél;

minden kicsi hajtásnak tudja nevét, szinét,

s a végtelen Örök Másnak éli természetét.

Őt nem érti meg senki legkevésbé anyád! Megbolondult e lenti magányban, s adja át egy gyermeknek varázsát a múltból, amit élt: fenyőerdők zúgását és azt az elvetélt reményt, hogy szerelem mindenen győz, pedig semmin. S így végtelen szebb vagy mint őseid.

S ezerszer szebb lesz Ő, kinek tovább adod a végtelenbevesző vágyat, mit rádhagyott apád: erdőzúgásban a kék hegyekbe vágyni, s nyugtot az Örök Másban, semmiben sem találni. S mert hajszál-hasonmásod vagyok mindenben én, ittlenn társad találnod e földön nincs remény... Talán a túli végtelenben remélj!

Szívünk rideg, nem ember, de fény...

1952. augusztus