Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló
Illyés sugárzó örömmel fogadta. Elmondatta velem: hol tartunk, s aztán, mint aki nagyon jól átgondolta: S-nak előadta a maga fogalmazásában. Gálánsán és atyaian egyszerre. Hogy ha a zászló a Maga, a Te kezedben lesz, mi megyünk tűzön, vízen át. De szabályos ez? - kérdezte S. Megnyugtattam, hogy amíg nincs meg a miniszteri engedély, az alapítvány nem fog működni. - Addig csak a folyamodványhoz szükséges aktusokat kell lebonyolítanunk. Illyést ez zavarta, ő már a gyűjtést is lehetőnek véli. Ismét megmagyarázta, hogy ahová az állam nem hatolhat be, az alapítvány segíthet. — Ellenségeink butasága a lehetőségünk, - mondta valamilyen aggályra. - És ha nem engedélyezik? Kérdezte S. — Akkor majd a szomszédom idehívom, s mondja a szemembe. Nézd! Aczél Gy. kebelbarátom, mikor Párizsban nyilatkoztam az erdélyi magyarság helyzetéről (mondta, hogy melyik lapnak) Szilveszterkor ismét együtt voltunk Ella néninél, s ott Illyés - Dörnyei valamilyen aggályára- ismét előadta, hogy Aczél akkor „át akarta harapni a torkom”. Az újságot is megemlítette: a Press-ben nyilatkozott. (55-ben - mondta Domokos M.) S most meg a S. Matin azt írja, Illyés eme kezdeménye a szomszéd-magyarok ügyében Kádárék tudtával történik. Tehát munkamegosztás van. - És ezt — a Matin verzióját - Kádárék nem cáfolják - mondja Illyés.) (...) azt mondta igen felháborodott hangon: micsoda külpolitikai bonyodalmat csináltál. - S azóta ők is rájöttek, kellett. Ez így szokott lenni. Aztán arról beszélt Király T, hogy a külföldi magyarok segítése milyen tilalmakba ütközik. - Én példát mondtam ezek áthidalására. - Illyés: legyen meg, akkor majd gondolkodunk azon, hogyan működjön. Aztán került sor a kuratóriumra. Sanyi javasolta elnöknek Márton Jánost.- Milyen ember, megbízható? (Előbb elmondta, hogy Kossuthék ilyen tőkéjét egy Kovács valaki egyszerűen elsikkasztotta.) Elmondtuk, miért tartjuk jónak Mártont. Aztán: Kosa. Helyes - mondta az Öreg. Aztán: Kiss F. - vagy Für L. szabadkoztam én. Az öreg kedves-tréfásán: „Megbízható.” Nem - így Csoóri, de fél tőlünk. Közben még Király elmondta, hogy ez a formula nem szabálytalan, aztán társalgásra került sor. Királynak el kellett mennie. Ezután az Öreg teljes mellel S.-ra koncentrált. Mit csinál, hogy él. Aggodalmasan biztatta: fütyüljön a hazai közeg sötét reguláira. Szerelemre biztatta. S. zavartan arról beszélt, milyen komolyan csinálja az éneklést, s a Ko- dály-intézményeket is tető alá hozza (Kodály Int., Archívum), bár nem mindenkinek tetszik. Közben - nem kapcsolódva túl szorosan a társalgás témájához, kissé sértetten megkérdezte: a név kell-e vagy ő is. - Alig értettük. Zavart feleleteket kapott. — Eljöttünk azzal, hogy a megbeszélt módosítások után az Öreg is aláírja. Módosítás: elhagyni azt a pontot, amely kimondja, hogy a kuratóriumot bárki elszámoltathatja. S. hozott haza bennünket: engem és Sanyit. Az Öreget rég láttam ilyen felpezsdültnek, ennyire tettrekésznek. ABGA-ban rejlő lehetőséget láthatóan nagynak véli. Sokat remél tőle. Lehet, holnapután ismét ránehezedik a depresszió. Én ezt a karácsony előtti Illyést fogom érvényesnek tekinteni. Lezajlott ez a szilveszter is, az 1983-as. Hazajött Magda, a legidősebb — s most is legszebb - Németh-lány. Az ő 40
