Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Mórocz Zsolt: Miért e lom? (esszé)

egy skóciai kísértetkastélyban játszódik, a többit el tudpd képzelni. Remélem, ki tudok sajtolni belőle néhány pengó't. Reálpolitik. (...) Émelyítő' giccset írtam, de talán pénzt fogok keresni vele. És még ebben a sötét szövegben is felcsillan néhol a tehetség. Mint a többi művemben, amelyekben, ahogy egy barátom mondja, ’szar van, korinthoszi szőlővel’”. (Az utókor nincs ilyen lesújtó véleménnyel.) Később Szerb megbékült a könyvvel, Nemes Nagy Ágnesnak csupán arról panaszkodott, hogy a címe tette tönkre. Mégis bízott benne, hogy megfilmesítik, ami évtizedek múltán bekövetkezett és amennyiben nem lenne szentségtörő, azt mondhatnánk: írója szerencsére nem élte meg azt a napot. A film: pocsék, más minősítés fölösleges, annyira ellentétben áll a könyvvel. Szerb munkája szellemes, lebilincselő stílusban megírt, hatalmas tudásanyagot szórakoztatóan közvetítő remekmű. Az írástudó szakember teljesítménye, nem több és nem kevesebb. Semmi sem igazolja - amint állítani szokás -, hogy paródia lenne, annak szánta volna szerzője. Kísértetregény, érdekfeszítő esszéisztikus betétekkel betoldva. Akik a tudóst mentegetve - teljesen fölöslegesen - másnak akarják látni, azokat Szerb szokásos iróniája téveszti meg. Ezen az alapon azonban irodalomtörténetei is lehetnének a műfaj paródiái, esetleg a munkaszolgálatos időkből származó levelei keret -, netán gettó-paródiák, hangvételük okán. Érdemes újra felhívni rá a figyelmet, hogy a valóság élményszerűen nem, vagy csak nagyon ritkán érintette meg. Nem véletlen,hogy a „pokoljárás” napjaiban présel ki belőle - kamasz évei óta először - egy szonettet. Előtte (a skolasztikusok nyomán) azt hirdeti, hogy létezésnek vannak szintjei, és ezek közül a legfelső - ő is ezt éh - a szellemi létezés. Ez a valóság legmagasabb foka, ami pedig az életet illeti... majd elvégzik mások.

Következő regénye az Utas és holdvilág (1937) a Pen dragonnál komolyabb igénnyel készült és ez lett a veszte. Elkomolykodva. A csoda ennek a központi témája, de amolyan polgári csoda ez már: visszavágyódás a múltba és a hangulatba, melyet egyetlen szó hordoz: Itália. Ismét Dionis Pippidinnek számol be terveiről: „regényt írok a nosztalgiáról. (...) cselekménye természetesen Itáliában játszódik. Assisi. Gubbio.” A történet viszonylag egyszerű: Mihály - a főhős - megszökteti Erzsit, a nyárspolgár feleséget és olaszországi nászúira viszi. Szeretne végleg komformizálódni, tisztességes felnőtt, szabályos polgár lenni. Ezzel szemben Erzsi éppen Mihályon keresztül igyekszik kijutni a buja vadonba, az élet újabb, ismeretlen térfogatába. (Bergman fimje a Ritus is - más szereplőkkel - erre az alaphelyzetre épít, kevesebb nosztalgiával, több kegyetlenséggel.) A szokványos cselekményt elmés eszmefuttatásokkal fűszerezi, olyanokkal akár Kerényi (a regénybeli Waldheim) etruszkokról kifejtett halál-elmélete, vagy Ervin neo-katolikus etikája - és sorsvállalása. Az írást, az itáliai városok hangulata lengi át, Itáliáé amely nem valóságos, hanem lelki dimenziója a létezésnek,nevezhetetlen sóvárgás otthona, az örök elvágyódás hazája. Szerb érezte, hogy korok, tájak, országok közölnek valamit, aminek a látvány és a leírás csak halvány visszfénye.Az Utas és holdvilág lapjaimögött fölsejlik szerzőjének valódi dilemmája - tonio Krögerhez hasonlóan: - polgár legyen-e vagy művész? Szerb Antal számára (is) sokáig eldönthetetlen a kérdés. A kamaszkort nem pusztán a divatos tematika (Coctau, Márai) miatt választja, kötődése sokkal mélyebb.a kamasz számára a magától értetődő művész, a kamaszkor a teljesség ideje, a csoda, a csodák kora. Utolsó

427