Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló
kell előadnunk, amit gondolunk? A szétmagyarázás. Bármely megoldás elevenbe fog vágni, de ez nem kárhoztathat tétlenségre. Agárdi tisztelettel, szelíden, a kétgyermekes apa szemével korrigálta a Feketét minősítő jelzőket. Nem nacionalista, de tán utópista, romantikus. Csoóri a Fekete-féle álláspont jelenlétének létjogáról, hasznáról szólt néhány szót. Ehhez hozzá kellene szokni. Für a Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzetének csüggesztő tényeiről logikusan, tömören. Sürgette bizonyos álelvek, tabuk feladását. Balczó: Nyíltan kellene beszélni a történelmi okokról. A Trianon utáni amputálásokról. Egy amputált embernek más a pszichózisa. Cserbenhagytuk a leamputált tagokat. A TV is fokozza a magzatelhajtást: szellemi magzatelhajtás. Ok az is, hogy nem vagyunk függetlenek. Az abortusz gyilkosság. Óvári: Bezárni lehet, de lezárni nem ezt a vitát. Ahhoz túl szerteágazó. De megismerhettük egymás véleményét. Mezei is hozzászólt, bírálta az És vita-módszerét. Nem engedik kifutni a vitákat. Voltak téves állítások, nekünk tulajdonított feltételezések. Pl.: hogy ne tegyünk semmit, mert csak árthatunk. (Für) így cselekedjünk, hogy ne ártsunk. Neuralgikus kérdés ez: a politika lényegét érintő. Ezért reflektálunk érzékenyen mindenre, amivel nem értünk egyet. Nem aszerint nézzük az embereket, hogy aláírtak-e valamit vagy sem, hanem hogy mit írtak alá. Az se baj (előbb szemére vetette Feketének), hogy a KB tagjai megkapták. A személyes hang is érthető, de közösen kell keresnünk a megoldást. A bizalom a fontos. Hosszú, kimerítő beszélgetés volt. A kölcsönös jóakarat jegyében zajlott, de nem hozott semmi konkrét eredményt. Tán az És-beli vitát emiatt engedélyezték? Ezt Fekete mondta is. A légkör enyheségét azonban érdemes komolyan venni. Óvári magatartásában nem észleltem a konfrontáló szándék semmi jelét. Megvédte a politikát. Ezt csak úgy tehette, ha F., írásában gyönge- ségeket, torzulásokat mutatott ki. Ehhez láthatóan készült. Elég magabiztosan adta elő az ellenvetéseit, de a hatalom-tudatot némileg megszelídítve. Szabatos volt, nyugodt, és nagyon szürke. De meglepett: mennyire azt mondta, amit eltervezett, s nem is görcsösen, szívóskodás árán. Én értem le a leghamarabb. Aztán Sánta. El is ment. Titokzatos sziklájába? Aztán Sanyiék jöttek. Mondtam: ha egyszer bementek, ki se lehet zavarni benneteket. Együtt jöttünk el. Ő haza, én a Rózsadombra. Délután a közgyűlésről tárgyal Óvári. 1982. jan. 1. Tegnap reggel érkeztem meg hazulról. Baljós sejtelmekkel. Bizony Anyám nagyon öreg. Egy erősebb hűlés is elviheti. De a villanymelegítőt így sem kapcsolja be. Hideg szobában ébred. Hiába fűt be este, a spór kihűl, s reggelre a kisszoba is. Néha, ahogy néz maga elé vagy a semmibe, már egészen más, mint eddig. Ha talpon van, állandóan csinál, intéz valamit. Többet dolgozik otthon a sok jószággal, minta család együttvéve. Minden érdekli, ami történik, folyamatosan olvas. De el kell készülnünk a legrosszabbra. Már őt is foglalkoztatja: megéri-e a tavaszt. Eddig nagyvonalúan intézte el: éltem eleget. 37
