Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló

kiderült: „elbírálás alatt”. Ma bementem, nekem is ezt mondták, s még azt, hogy 1 hónappal meghosszabbítható az eljárás. Bementem az ügyeletes tiszthez, azt mondta: ők nem tudják, talán sose tudják meg, mért tartják vissza.

Én viszont biztosra veszem, hogy ez a packázás annak az üzenetnek a folytatása, melyben intettek: hagyjam abba a szomszéd magyarok miatti tevékenységet, különben szólnak a román elvtársaknak vagy bevonják az útlevelem. Ezt pedig azért tehetik, mert a kultúránk gondviselője feketelistára tett, talán külön felhívta rám a belügy figyelmét. S ezt azért cselekedte, mert a magyarság érdekeit képviselem a munkáimban úgy, ahogy ez a szakma törvényei mellett lehetséges. Ez ma a legnehezebb országunkban. Ezért váltották le Bíró Zolit, ezért diszkriminálták F. Lajost.

E. Fehérék minden ártalmasságuk mellett virulhatnak, útlevélgondjuk úgy nem volt, mint vízgondjuk. De járhatnak, kelhetnek itt a volt háborús bűnösök vagy akárki, csak azokat övezi vád, akik komolyan veszik a közönséget, amely tartja őket.

Jován: 1980. szept. 2.

„Szomorú újságot kell mondanom: elolvastam, nem adhatom le a cikked.

Te megvéded Csoórit, de elfelejted, hogy ez a vita a fiatalokról szól. Azokról - szegényekről - egy szót sem írsz. - Emellett alkalmas arra, hogy ezt az áldatlan népi-urbánus vitát felújítsa. Amit én nagyon nem akarok.”

Ezt még variálta 1-2 változatban. Hozzátette: rengeteg a cikk a fiatalokról, nem halaszthatja márciusig ezt a vitát.

Én: Nézd, az igaz, hogy nem a fiatalokról szól, de álság lenne elhallgatnom: van ez olyan fontos. Persze. Te tudod a lap dolgait. Kérlek, őrizd meg, s bemegyek érte. Ha közben mégis más gondolatod támadna, hát a cikk meglesz.

Hát ennyi itt a mi jogunk.

Ez jelent meg aztán az Életünkben. Nemzet, vállalkozás?

A mai Népszabadságban Rényi magyarázza meg (Karbantartás Nsz. 1980. nov. 16.), hogy „Egyszóval sem engedményekről, sem új megkeményedésről nincs szó, sem elbizonytalanodásról, sem kapkodásról. Mint ahogy nem változik meg a szakszervezet helye és szerepe a magyar társadalomban, ugyanúgy nem fektetjük új alapokra az állami, társadalmi berendezésünket, nem függesztjük fel sem gazdaságpolitikánkat, sem kulturális politikánkat.”

Csak kicsit hatékonyabban kell csinálnunk, mint eddig.

Kiket rejt a többesszám első személy?

Az írásmű lényege: dolgunk az „állagőrzés”, karbantartás. Különben: a karaván halad, a kutya csak ugasson. Politikai humor és demokrácia címmel interjú Marton Frigyessel. (Havas Ervin) Ezen belül: persze, hogy művészet a kabaré. Még az esztéták is kezdik belátni. (A tyúkszemvágók régóta tudják, de hát az esztétának idő kell, lévén ez saját területe.) Művészet, mert minikatarzisban részesíti a nemzetet. S igaz is: miért hajszoljuk a maxit? Megroppanhat bennünk valami. A rekeszizmunkra nem árt vigyázni. Jobb a sok kicsi, mint egyetlen behemót. (Népszabadság, 1980. nov. 30. 11. lap.)

35