Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Kiss Ferenc: Napló
1985. febr. 1. Péntek. „Eseménydús” nap. Szegeden foltokban még tartja magát a hó, de a szél, a fázós nap már tavaszt sejtet. Hanem a lapok: A Tiszatájhoz bevittem a Kínai kancsóról írott jellemzést. Ott adták kezembe az Új Tükör mai számát s benne Buzgó Elek Egy új márciusi ifjú; és az ő patrónája című alkotását. Az ifjú, akivel Fekete S. heccelődik, Csurka, a „Patróna” Berkes E. Utóbbi azzal érdemelte ki Fekete figyelmét, hogy a múlt heti Es-ben okos, eleven, színes bírálatban méltatta Csurkát. A Színleírás c. kötet alkalmából. Fekete írása a legközönségesebb a maga nemében. Csurka testsúlyán, Berkes és Csurka és az ivás - ezen inszisztál. S persze a politikai feljelentésben tetőzik. Ki is zárja magát a jóízlésű írástudók világából, hiszen ilyet még Rákosi Jenő is csak mondatnyi terjedelemben írt Adyról. Mégis félelmetes, mert a mai Magyar Nemzetben Jovanovics is nekimegy Berkesnek, a Népszabadságban pedig Zappe. Utóbbi Ratkó Jóska „Segítsd a királyt” c. drámáján fanyalogva rója meg Berkest egy mellékmondatban, elbeszélgetett vele (Berkessel) a kerületi párt egyik vezetője is. A Fekete féle király tehát államilag hitelesített. Mit lehet várni, ha már ez is jó? Ez is jó, ha az ellen irányul, aki szóváteszi a magyarság gondját. Különben ma jelent meg az Alföld is, benne a Debreceni Irodalmi Napok felszólalásai. Rövidítve, de jól. Ott ismét szóváteszem Csurka és Csoóri közszereplését, s az ellenük irányuló gáncsokat. Az Es-ről 28-án lezajlott vitában is felizzott ez a parázs. Folyamattá válik, már történelme van. Vajon a jövője hogyan alakul. 1985. jún. 5. Ritkán írok ebbe a könyvbe. Szegeddel megsokasodtak a teendőim. - AN. Gazsi verse okozta konfliktus óta nem is történt lényeges dolog. A pártvezetésben végbement változások is lelassították a folyamatokat. A mi ügyeinket is külön levéllel kellett megsürgetni. Mozdultak is, holnap be kell mennem Tóth D.-hez az Alapítvány végett. Tegnap este itt volt Sanyi, Király meg Für Lajos. Utóbb Czine jött Dorkó Zsigával. Királlyal viszonylag szelíd viták. Sanyi - Czine szemrehányására - elmondta, hogy szokott ő Aczéllal tárgyalni. Pl. az első alkalommal. Behívta, s kérte, beszélje rá Kosát, hogy a Tízezer nap-ból a kifogásolt részleteket vágja ki. - „Nem beszélem.” - Erre elkezdett üvölteni: hogy tönkre akarnak tenni stb. Sanyi felállt, hogy eljön. Aczél átment az asztal végére, egy kosárból kivett egy körtét, s odadobta S.-nak. S. elkapta. - Na, elnézést, üljünk csak le. Úgy folytatódott. Hasonló eset volt, mikor Nagy L.-val a Szervátiusz T. átjövetele ügyében voltak bent. Akkor azért háborgott, hogy közvetítőhöz folyamodtak. (Ez Juhász F. volt.) „Miért nem hív fel pl. maga?” - kérdezte Csoórit. - „Mert Maga engem a Charta aláírása miatt földszintes Dugovics Titusznak nevezett.” 349
