Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Kiss Ferenc: Napló

Ő: Mészöly is? Az ő nevét nem láttam.

Én: Pedig aláírta. Tehát ezért, hogy megmagyarázzunk, mért nincs értelme újabb levélnek. Ha a politika bíztató jelt akar adni, erre sok lehetősége van, egy sor függő ügy van előtte. Pl. a Bethlen alapítvány, a Csoóri elleni kampány, a folyóirat - kérvény. Nincs új ürügy, ok, ami miatt levelet kellene írni. Aczél karácsonyi cikke békés hangú, s nem vállalhatjuk ilyen helyzetben a némaság felelősségét. A remény nem töltött el bennünket, de engedtünk, s a többi kétkedővel együtt aláírtuk a levelet.

Ami a helyzet megítélését illeti, arról is el kell mondanom, hogy a múlt év végén, mikor beszélgettünk, s ajánlottam, hogy függesszük fel a vitákat, ennek az is oka volt, hogy elég pontos képem volt a gazdasági helyzetről. Tudtam, hogy kritikus ponthoz közeledünk, s ilyen feszült légkörben ingerelni a politikát nem tanácsos. Várjuk meg, amíg tisztább pontra érünk.

Ő: (A diagnózis pontossága láthatóan meglepte.) Honnan tudtad ezeket?

Én: Folyóiratokból s közgazdászoktól. De tudta ezt más is, aki ad magára.

Én: A szükséges lépések (áremelkedés, kölcsönfelvétel) megtörténtek, de tudjuk, hogy a társadalmi felelősség erősödése nélkül ebből a helyzetből kivergődni nem lehet. A lengyel és a román esély itt sincs messze.

0: Sokkal messzebb van, mint gondolod.

Én: Jó, bár így lenne. Engem az egészből az érint, hogy hasadásos állapotban vagyunk. Az ország a mienk is, érezzük, hogy valamit tenni kellene, de azt is, hogy Ésszerű fórumokon ez akkor is lehetetlen, ha netán lehozzák. Rossz kontextusban a jó is veszít hatékonyságából.

O: Amit akartok, az nem lehetetlen, de a biztosítékok hiányoznak. Ez a lap is csak a kialakult normák szerint működhet.

Én: Igen. Erről megírtuk Köpeczinek, hogy tiszteljük, de alakítani is szeretnénk a normákat.

Ő: (Ingerülten.) Amit Csoóri csinált nem (erre vall) ezt igazolja: illegális dolgai, kapcsolata a szamizdattal, a Duray-bevezető, Amerikában.

Én: Nincs ellentétben az életművel, s ha itthon történt volna valami, nem kényszerül külföldön előadni a gondjait. Még szerencséje is a politikának, hogy nem itthon jelent meg.

Ő: (Ingerülten.) Éngedd meg, hogy a politika maga döntse el, mi a szerencséje.

Én: Megismételhetem, s meg is magyarázhatom, mért lett volna egyszerűbb a politikának mosni a kezét. - Annyit Csoóri is zokszó nélkül elviselt volna. De a Hajdú cikk - Aczél is azt mondta róla Csurkának, hogy „az a szemét Hajdú cikk”.

Ő: (Igen ingerült lett, de fegyelmezte magát.) Az nem egészen úgy lehetett. (Később.) De én mondtam neked legutóbb, hogy nem volt itthon. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez politikai kérdés. Ti azt hiszitek, hogy egyedül Aczélon múlik, hogy valami legyen vagy ne legyen.

Én: Igen, tényleg ilyesformán gondoljuk.

Ő: Ez pedig általánosabb politikai kérdés. Egy ilyen tervet a PB elé kell vinni. El kell fogadtatni. S amit Csoóri írt, azt szétküldtük a megyéknek. S most erre fogunk gondolni, s nem az életműre. Értsd meg, Csoóri nagy tehertétel ebben az ügyben.

342