Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Monoszlóy Dezső (versek)
MONOSZLÓY DEZSŐ Mindegy A mindénmindegy bekerített mintha turbánosok az egri várat Dobó Istvánt hiába hívnám magányom mélyén nem találhat asszonyi nedvek forrázó vizéből nincs aki öntsön a kopaszra a különbségek kontúrja szétfolyt kintnek bentnek egy a szobra semmi se fényük nincs mi zengjen az élet játékos tarka teste fekete fátyollal belépetten szívemben fekszik mozdulatlan A csend rései Lassankint minden elpihen a bosszúság a szerelem a holnapravárás és a hit szeretni kell-e valakit a csodálkozás az áhitat az egyremegy mely átitat a belenyugvás az úgyse használ a tél se rosszabb a tavasznál a szelid óhaj érj be végre tűnt voltadból a semmiségbe
/
