Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Kovács István: Waclav Felczak második "összekötő korszaka" Magyarországon
nészek alkották rendhagyó szemináriumának tagságát. A „magyar Hamletek”, ahogy bennünket indulatos szeretettel hívott, merthogy a határozottabb politikai cselekvéstől óvakodtunk. Kilenc hónap választott el bennünket a Szolidaritás majdani megalakulásától, három és fél éve működött a Munkásvédő Bizottság, a KOR, s vonult apránként föld alá a lengyel társadalom egy része. A személyesen általa ismert Karol Wojtyla püspök pápává történt megválasztásában a szovjet birodalom végének kezdetét látta..., az afganisztáni kalandban is. Nyolcvan-száz évvel ezelőtt az orosz történészek óva intették a cárt, hogy Afganisztán meghódításába fogjon. A szovjet kommunista vezetők mit se törődtek a könyvtárpolcon porosodó figyelmeztetéssel. Bevonultak... Mint Csehszlovákiába... Aztán kiderült, hogy mégsem úgy. A jövő akárhogy is, de biztatónak ígérkezett. Wacfaw Felczakot nemzedékem képviselőin kívül idősebb mestereinkkel- barátainkkal is összehoztuk. Szabad György munkáit a Kossuth iránti közös érdeklődés miatt is jól ismerte, s magyar-lengyel történész-vegyesbizottsági üléseken személyesen azelőtt is találkoztak. Kötetlenebb eszmecserére a mi közvetítésünkkel került sor közöttük. Göncz Árpáddal és feleségével 1979 karácsonyának első napján találkozott nálunk. Szavaik nyomán a Wawel hajdani trónterme áttetszett az 1945 utáni magyar és a lengyel börtönök celláin, akárcsak a jelen és a múlt eseményei. Csoóri Sándorral e karácsony második estéjét töltöttük együtt. Még nem sejthettük, hogy ez mintegy bevezetője annak a kapcsolatnak, amelynek eredményeként 1981 június végén Csoóri Sándorral és Zelni Józseffel együtt Felczak tanár úr közvetítésével vettünk részt Lech Walesa krakkói nagygyűlésén, 50 ezer embernek mikrofonba is bemondva a magyar küldöttség jelenlétét. A hazai lengyelellenes hullám tetőzésének idején fontosnak tartottuk a magyar szolidaritásvállalás nyilvános jelzését. A Jagelló Egyetem Szolidaritás Szervezetével, a Tygodnik Powszechny szerkesztőivel, élén Jerzy Turowicz főszerkesztővel és Maciej Kozlowski szerkesztővel, a Mazowiecki-kormány majdani belügyminiszterével ekkor vettük fel a kapcsolatot. Csoóri Sándort ez a politikai kirándulás, „Wal^sa-túra” ihlette a Senkid, barátod című vers megírására közvetlenül hazatérésünk után. Ki gondolta volna, hogy e költeménye alig fél év múlva világlapokban is megjelenik - a szükségállapot bevezetésének hirtelen visszhangjaként. A közép- és keleteurópai fekete karácsony hangulatában tragikus hitelt nyert a bevezető sor: Lengyelország, villámsújtotta Krisztus-szobor A verset lezáró legvadabb reményért sorbanállókat bebörtönözték, internálták. Wacfaw Felczak krakkói utunk idején szóba hozta, miként viselkedne a lengyel hadsereg tisztikara egy szovjet intervenció vagy belső kommunista katonai puccs esetén. A lengyel történelmi tanulságok optimistább végkövetkeztetésre juttatták 1981. december 13. valóságánál. Egy későbbi karácsonyi krónikába került a „keresztszülők találkozója”: Wacfaw Felczaké, Gáspár Judité, Balassa Péteré. A hóhullás, mint örökkévalóságba futó mennyei sínpárokat fedte be hangszálainkat, megőrizve a beszélgetés hangulatát. 271
