Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - D. Molnár István: Lengyel költő Budapesten, 1916, 1917-1922
meg annak a háznak egyik lakója lettem, amelynek bejáratánál üvegtábla hirdette a preparálóműhelyt. A Halott Állatok Házát... Ki is hozta létre a házat, a műhelyt, ahol a halott állatok visszanyerték eredeti alakjukat és életük látszatát? Eleven mozdulatlanságukat... A madarak kitárt szárnyukat, amely már sohase csap bele a levegőbe. A medvék mancsukat, kiterjesztett karmokkal, amelyek már semmire se valók, kivéve az egykori fenyegetés fólidézését... Mindezt a kutató természettudós, Dr. Lendl Adolf professzor gondolata hozta létre, Fába Rezső (Rudolf) preparátorral, közös ötleteik kitűnő megvalósítójával együtt... Fába eredetileg asztalos volt, aki a „Felvidékről”, vagyis az ezeréves Magyarország részét képező Szlovákiából származott... Nyitráról... Anyai ágon bizonyára szlovák volt... Mert Fába néni nem egyszer - a férje számára barátságtalan pillanatokban - fólhánytorgatta neki: te tót! Azaz szlovák, ám sok évszázados megvető színezettel... O! A magyaroknak bőven lenne mit fólhánytorgatni... Elég megnézni, hogy hemzseg a magyarság a szláv nevektől... Föl kellene emlegetni Kossuthnak is, Petőfinek (Petrovicsnak) is és igen sok, a legtisztább magyar nevet viselő embernek. A tót - magyarul a szlovák - az alsóbbrendű ember szinonimája lett. A magyarok, akik szláv területeket hódítottak meg és azokat a magukénak tartották, nem sajnálták a megvetést a szlávoktól. E tekintetben semmiben sem különböztek a németektől, bár származásukat illetően oly idegenek voltak tőlük... Igen - eredetüket tekintve idegenek Európában, bár Európa szívében nélkülözhetetlen európaiakká váltak... Dr. Lendl Adolf fölismerte Fába tehetségét. Nemcsak megteremtette az állatpreparáló műhelyt, de az részt vett az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol Fába munkáit elismeréssel és aranyéremmel jutalmazták. A budapesti állatkert a mai napig hirdeti Fába tehetségét és merészségét: a műsziklák, amelyeken magasra kapaszkodnak föl a kecskék és muflonok, míg az alacsonyabb helyek a szabadság illúzióját keltik a barna és fehér medvékben. Tehát nemcsak preparátor, hanem vakmerő díszlettervező is... Valami művészféle! Lendl professzor nemcsak megteremtette a szemléltető eszközök és vadásztrófeák preparáló műhelyét, hanem szerkesztette is, valamint, szép papíron és esztétikus betűkkel, kiadta a gyönyörűen illusztrált, „Természet” című folyóiratot, amely zoológiával és ornitológiával foglalkozott. Amikor elkezdtem dolgozni, ennek egész halomnyi érdekes kötetét őrizte a műhely az „irodában” és a padláson. Beleástam magam a szép példányokba, amelyek megjelenését az első világháború megszakította. Sajnos, munkám a preparálás számára kedvezőtlen időre esett: a háborús és a háború utáni első évekre. És káros volt az én jövőbeni létezésemet illetően. Ez a hivatás az arisztokrácia lehanyatlásával elvesztette fő pillérét, a vadászatot. Természetesen nem az arisztokráciát sajnáltam, sem az állatok gyilkolásában talált vadászörömet. Hanem magamat, akire rákényszerítették ezt a foglalkozást, megfosztva a megélhetés érdekében végzett állandó pénzkeresés lehetőségétől... Amit hamarosan igazolt a jövő. Visszatérve Lendl professzor tevékenységére, nemcsak tudományosan dolgozott, hanem társadalmi és politikai téren is. Egyik létrehozója - ha jól em264
