Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Vári Attila: A holtak kárpótlása (esszé)
terhelőket mi itt és most jegyzőkönyvileg a török idők megszállási folyamodványának tekintjük, akkor ezek a volt hősök nem általunk lesznek kárpóto- landóak - mondta egyszuszra Ötödik Békái. - Tekintsük tehát úgy, hogy a mohácsi vész utáni idő 1945-ig tart. A temetőőr éppen szavazásra akarta bocsátani az általa Tól-ig írásmóddal jegyzőkönyvezett javaslatot, s már fogalmazta magában a szavazásra bocsátás formuláját: azaz, hogy hivatalosan a „töröktől szovjetig tartó mohácsi vészként” emlegettessék ez az időszak, de a temetőgondnokság és a temetőőri lakás közötti füves részen föltűnt Elvira. Egyik karján Mesztic féle ajándék- kosár, a másikon egy pávamintás főkötős, térdig érő aligátorbőr csizmát viselő szőrmebundás múmiaszerű lény. Ötödik Békái kötelességének érezte, hogy a ház küszöbén fóltartóztassa, s ezzel a Gyűlés komolyságát megőrizze, hiszen a kárpótlás férfiak dolga, vallotta.- Kedves Békái - mondta a múmia. - Én még mindig Jozefa Stefánia Spinelák vagyok — mondta rekedtes hangján, s e hangról a Békái mögé felsorakozó urak fölismerni vélték az Édes Lyuk negyven éve eltűnt üdvöskéjét, aki nem is negyven, de éppen ötven éve a német csapatok kivonulásával egyi- dőben tűnt el...- Hiszen ez a Lavór — suttogta a katolikus plébániatemplom sekrestyése, de az idős hölgy meghallotta.- Igen, a Lavór hazajött Amerikából! - mondta tiszteletet parancsoló hangon. - A Lavór, az önök mocskos vágyainak tisztára mosdatója hazatért - úgy mondta, olyan fennsőbbségesen, mintha tényleg ezért nevezték volna Lavórnak... - Én vagyok az egyetlen, aki a város minden felnőttkorú férfiját ismertem, fajra, vallásra, nemre való tekintet nélkül - s itt megállt, mert a rendőrségi segédfogalmazó, aki jóval fiatalabb volt mint a többiek, nyerítve felröhögött.- Igenis, mindenkit ismertem, s most a tisztességes kárpótlási kielégítés miatt nemcsak tapasztalataimat ajánlom, de USA-dollárban lefektetett alapítványom is e célt szolgálja - mondta és csincsilla bundájából elővett egy színes nyomatú papírt, az Alapító Okiratot. - Alapítványom bejegyeztetett, célja a bolsevizmus nehéz éveiben össze-vissza eltemetettek közötti rangsorolás, hogy életrevalóságuk alapján sorrendet alkossunk a holtak között...- Hülyeség - mondta a református kollégium pedellusa. — A holtak között már nincsen életravalósági különbség...- De lesz - szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon Jozefa Stefánia Spinelák.- Már elnézést a gyanúsításért - köszörülte meg torkát Ötödik Békái. - Kegyed úgy képzelte el a holtak kárpótlását, hogy ki mennyi numerát tudott...- Pimasz! - csattant föl Jozefa Stefánia. - Ki ne mondja! Hogy képzelte, azért csinálok alapítványt, hogy hajdani fuvarjaikat jutalmazzam...? Itt nem, de egyáltalán nem számít, hogy ki hány lövetű volt. Itt most a nyugalom mélysége a tét... A törzsasztal örökös tagjai gondolkodóba estek, aztán a Mesztic fűszerkereskedés hordára, aki a kuncsaftokkal való rendszeres kapcsolattartás miatt kifinomultabbnak hitte magát a többinél, azt mondta:- Mivel egy közös célunk a holtak valaminőképpeni kárpótlása, ennek 19
