Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - D. Molnár István: Lengyel költő Budapesten, 1916, 1917-1922
D. MOLNÁR ISTVÁN Lengyel költő Budapesten, 1916, 1917-1922 Marian Jachimowicz lengyel lírikus, műfordító és festő nem tartozik nemzete legismertebb alkotói közé. Nagyobb figyelmet érdemelne ugyan, de részben érthető, hogy nem kapott. Ugyanis viszonylag későb, 1946-ban, azaz negyvenévesen nyomtatta ki első, jórészt többéves verseit. Ráadásul avantgardista költőként indult, ami a két világháború között korántsem számított meglepőnek Lengyelországban, az 1948 után kötelező szocrealizmus légkörében azonban inkább csak asztalfiókjának írhatott. Még ekkori Petőfi-fordításai- nak kötetét sem sikerült kiadnia - 1993-ig. A kibontakozás lehetősége 1956 után adatott meg a kétszeresen is megkésett, ezért a legfontosabb, legdivatosabb csoportokból, folyóiratokból, antológiákból gyakran kifelejlett Jachimowicznak. Ma már tucatnyi verseskötetet mondhat magáénak. Részben azért maradt háttérben, mert a második világháború után az alsó-sziléziai Waíbrzychba költözött. A már vajdasági székhely bányászvárosnak ugyan régóta százezernél több lakosa van, de - a közeli Wroclaw vagy akár Katowice, tehát igazi nagyvárosok árnyékában - hiányzik a lengyel irodalmi élet vérkeringéséből. Tegyük hozzá a kívülma- radás még egy okát: a költő visszahúzódó és meg nem alkuvó ember, aki - autodidaktaként szerzett, ritka méretű irodalmi, képzőművészeti és természettudományos tudásanyag birtokában - joggal tartotta magát értékesebb alkotónak, mint értékelői. Kisgyerekként munkáscsaládban élt a mai Nyugat-Ukrajnában, kisvárosokban. Hamar árván maradt, ezért Magyarországra nősült bátyja 1916- ban, majd 1917-ben hosszú időre magával vitte Budapestre. Ennek, az Osztrák-Magyar Monarchia alattvalóiról lévén szó, nem volt akadálya. Testvére jóvoltából”, nehéz körülmények között, munkás-, sőt lumpenproletár környezetben állatpreparátornak tanult. Ekkor iskolába sem járhatott, és csak jóval később, hazájában érettségizett le. 1922 után Lengyelorszában egyetlen igazi nagyvárosban, Lwówban (Lembergben) élt, ám rövid ideig. Keleti, majd északi városkákban sokféle munkával, fizikaival is próbálkozott, és megtapasztalta a munkanélküliséget. 1938-1941 között a gyermekkorából ismert, ma nyugat-ukrajnai Borysfawban, a Kárpátok lábainál élhetett köny- nyebben és a művészet, képzőművészek és írók közelében. Köztük volt a legrangosabb 20. századi lengyel alkotók egyike, az ottani gimnáziumban rajzot tanító Bruno Schulz (akinek prózája magyarul is olvasható). Jachimowicz könyvtárosként, az 1939 őszi szovjet, majd az 1941-ben 256
