Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Józef Mackiewicz: A kommunista provokáció

ember - minden embert érdekel. A lengyel irodalom viszont, hiába voltak nagy tehetségek, nem aratott hasonló sikert, mert Lengyelország - csak elenyésző' mennyiségű embert érdekelt a világon.

Természetesen a XIX. századi nagy humanista mozgalmak sodrában még a lengyel szellemi kultúra is viszonylag tágas és nyitott volt, ha ahhoz az állapothoz hasonlítjuk, amibe a XX. századi totalitarizmusok korában került. A kollektív egyetértés tetó'pontját a második világháború alatt és után sikerült elérni. És ez máig sem változott, bár mást mutat néha a megtévesztő' látszat, amikor inkább taktikai, vagy gyakran csak személyes jellegű nézeteltéréseket tapasztalunk; az egységen a hazai-emigráns felosztás sem változtat.

A háború alatt szinte az extázisig fokozódott az egységes polreál totalitarizmus. De egy jottányival sem segített abban, hogy a háború után visszaszerezzük az állami szuverenitást. Ugyanakkor nagyban hozzájárult a szellemi szuverenitás degradálásához.

Ez a szinte az egypárti rendszerek pártfegyelméig fajuló elkorcsosulás azért is tűnik föl végzetesnek, mert olyan pillanatban következett be, amikor az ember szellemi szabadságára pusztulást hozó fekete felhő már az égbolt felét elborította a világ fölött.

Ford. Pálfalvi Lajos

243