Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Vári Attila: A holtak kárpótlása (esszé)
lusa, aztán mint aki attól tart, hogy túllőtt a célon, hozzátette: - de ez nem a bizonyosság bizonylata.- Blabla - böffent rá V. Békái. - Itt kérem szeretettel nem szavak állnak szemben szavakkal, hanem tények a törvénnyel. Ezek voltak azok a percek, amikor a társaság visszatért (most már szavakban is) ahhoz a mindenkit foglalkoztató kérdéshez, amit egyszerűen csak Kárpótlásként emlegettek az emberek.- A tény a legmakacsabb ellenfél - mondta a Mesztic fűszerkereskedés hordára. Ezen a velős kijelentésen mindenki elgondolkodott, s mivel a mondat éppen a Surlott Grádics zsolozsmázón zümmögő, vagy ahogy Baloghné szokta nevezni: vízmalomkerék sustorgású hangjainak szünetében hangzott el (az abszolút csend kellős közepén), így hát mindenki fölkapta a fejét.- A tény a legmakacsabb ellenfél - ismételte, s csupán az Édes Lyuk (női zenekarral) újra nyitott kupleráj már kárpótolt tulajdonosa, Elvira, aki büszkén írta a cégtáblán századforduló betűtípusokkal fólpingált ÉDES LYUK alá, hogy „alapíttatva 1884-ben”, amire az urakúgy reagáltak, hogy megkérdezték, hogy csupán a cég, vagy a lányok is... Nos, Elvira volt az egyetlen, aki fölvette a kesztyűt.- Uraim, a tény, az tény és punktum. Maguk már a törvény szavát sem értik. Itt nem arról van szó, hogy visszamenőleg negyven évet lehet lekama- tyolni kárpótlási jegy ellenében az Édes Lyukban, mert a törvény azt mondta ki, úgy döntöttek a honatyák, hogy aki még tud, az ebben a kiizéit kupleráj világban, elviselt szenvedéseinek arányában, most még élvezhet egy kicsit. Baloghné keresztet vetett, de nem mert szólni, hiszen Elvira táv-törzsvendég volt, az Édes Lyuk olykor kétnapi konyhakészletét is elfogyasztotta, egy- egy murisabb éjszakán úgy furikáztak a vacsoráért, ritka italokért a kocsik, hogy ideje sem volt a jégveremben hűtött kocsonyának fölengednie, vagy a sütés után hirtelen porcukorral megszórt vargabélesnek meghűlnie... Baloghné nem szerette a kamatyolás, kettyintés, combhegedülés, megdu- gás, sőt mi több az eredendő „baszás” szavakat sem, de táv-vendégeiről tudta, nem azért rendelnek cérnametéltes húslevest, gombás libaaprólékot, mert vágyaikat akarták ekként kulináris mederbe terelni. Éppen ellenkezőleg, kettyintéseik, kamatyolásaik, combhegedüléseik, dugásaik szünetében, a hullámvölgyek félálmot hozó pihenései közepette, az éhségérzet Marianne-árok mélyére lököttek, mielőtt újabb szerelmi Csomolungmák, Csimborasszók magaslatait ostromolnák, úgy fogyasztanak, hogy a Surlott Grádics tűzhelyén mindig Totyoghatnak majd számukra készült ételek. Baloghné, tehát keresztet vetett és hallgatott. Elvira viszont távoztában visszaszólt.- Maguk kopasz sündisznók, addig illegetik nézeteiket, hogy elmegy maguk elől az állomásból a kárpótlás fekete vonata. Hopplá - mondta fenekére csapva megerősítésként. - Maguknak az állam valami kettyintés-félét ígér, nem azt, hogy a sebeiket nyalogassák, basszom allássan... Az ajtót úgy vágta be maga mögött, ahogy csak bírta, s dörrenése, mely a váltóállítás hangjára emlékeztette Ötödik Békáit, egyben a hangulat végét is jelentette. 17
