Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Mórocz Zsolt: Kérdez az idő
állásfoglalások magaslatából lehuppanunk a hétköznapokba. Az ideológusok általában kerülték a személyeskedést, ám a „dekadens újnépiek”, Juhász és Nagy László név szerint, László Gyula anonimen, a kettős honfoglalás atyjaként szerepel. A régész professzor valódi bűne az lehetett, hogy magyar elkötelezettségű nemzedékek sorát bocsátotta ki az egyetemről. Felkészült, kiűnó' szakembereket. Ráadásul diafilmjeivel, könyveivel terjesztette a legvédtelenebb korosztálytól a felnőttekig az önbecsülés nevezetű kórt. Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók hirdette meggondolatlanul és ellenségesen Zrínyi nyomán. A két költő pedig olyan minőséget hozott létre az irodalomban, amely önmagában is kihívta az önkéntelen hódolatot: a szerényebb képességű, de törekvő pályatársak gyűlöletét. A feljelentéshez remek ideológiai ürügynek bizonyult a megcímkézés, aminek haladó hagyományait most is fellelhetjük. Számtalan kádercsemete - akiknek pubertásos zavaraiból megszületett a mai hazai liberalizmus - él ezzel a kétes, azonban roppant hatásos fegyverrel. Legtöbbjük a nemzet szótól hideglelést kap. Ahol pedig nem lehet megfogalmazni nemzeti érdeket, ott nincs vagy rövidesen nem lesz nemzet sem. Legföljebb nacionalisták. Törzs. Horda. Szolgák. Bérmunkások. Ezért kell ernyedetlenül küzdeni a „nacionalizmus” ellen, mert „még mindig fogékony talajra hullanak” a magvai, amint egy 1983-as dokumentum is sápítozik. A pozitív nemzettudat, a nemzeti tradíciók mai rombolói ugyanígy gondolják, miközben önmaguk igazolására gerjesztik a szélsőséges indulatokat. A kommunizmus (2. javított kiadásban: szocializmus; 3. átdolgozott kiadásban: szo- ciálliberalizmus) legelképesztőbb hibája volt és maradt, hogy a máskéntgon- dolkodókat előbb az ellenzékiség utcájába szorította, utóbb ellenségként kezelte. Az informatika korában, amikor a hírközlés önkioltó folya-mattá vált, ezért szükséges - a tudatba megragadó - állandó címkézés. Mindig rá kell mutatni az ellenségre. A soviniszta, a nacionalista rögzítése: a rossz, a „gonosz” megnevezése elengedhetetlen. Megfelelő külföldi tömegkommunikációs kapcsolatok esetén egy nép, egy ország vezetése zsarolható így. Minél erőteljesebb a megfogalmazott negatív kép, hangosabb a felszólítás, annál nagyobb az esély a nemzet elmozdulására a kívánt irányba. Ottlik egyik novellájában azt írja főszereplőjéről, hogy hazafiatlan s egyszersmind soviniszta ember. Finom érzékkel veszi észre, hogy a hazafiság hiánya szüli a sovinizmust. A magyar önszemlélet évszázadokon át támadások közepette alakult ki. A függetlenség elvesztése után a törökökkel még nem lett bajunk emiatt. Az akkori önmeghatározás döntő eleme az volt, hogy Ők a pogányok, mi vagyunk a keresztények. Az iszlám a közhiedelemmel ellentétben hódító, ám nem térítő vallás. (A Korán nem engedélyezi a hit fegyveres terjesztését.) Nacionalisták csak később lettünk. Előbb rebellisek, meg- bízhatatlaú lázadók, mert a Habsburgok ellen nemzeti (haladó nacionalista?) felkelések sorát vezették nagyjaink. Azután a magyarság - Joó Tibor szerint - átvette a nyugati nacionalizmust. De mi „csak vallottuk és hirdettük a téves nacionalizmus elveit, s a belőlük várható következményeket, bízva abban, hogy vélt igazságunk magától elvégzi csodatevő munkáját.” A nacionalizmust Európára zúdított sorsban - véli Joó - mégis oly mértékben osztoztunk, „mint egy nemzet sem.” Az utódállamok és az MSZMP hajdani ideológusai, majd a liberálisok azóta is buzgón keltik nacionalista hírünket, anélkül, hogy megmondanák, mit is értenek alatta. 199
