Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Mórocz Zsolt: Kérdez az idő
MÓROCZ ZSOLT Kérdez az idő VERESÉGEK REJTETT HÁLÓZATA Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél - mindenesetre igazibb tulajdonunknak. Ottlik Géza Háló. Mozdulatlan vagy. Ha mozdulsz, még jobban érzed a hálót. Dobat Péter Úgy tudjuk, a balsors népe vagyunk. A vésztők. A nemzet, amelyik megbűn- hó'dte a múltat és jövendőt. Nem csupán a Kölcsey nyomában borongó fájdalom érzi így, de már a tatárjárás üszkös, vértajtékos napjaiban megszólaló ismeretlen költő is így hitte. Apáink és mi magunk vétkeit emlegeti Siratóéneké ben. A bűnöket, mik fejünkre visszaszálltak. Verse utolsó strófájában Istenhez fordul - akárcsak a Himnusz szerzője -, hogy gyászunk véget érjen, „s fölnézzen rád jókedvében, ki e népből megmaradt.” Mi, maradék magyarok a legsötétebben látó nemzetek közé tartozunk. Történelmünk utóbbi századaiban - Walter Benjamin angyalához hasonlóan - mulasztások, levert felkelések, katasztrófák széttéphetetlen láncszemeit pillantjuk meg. Onkínzó serénységgel soroljuk fel negatív csúcsainkat, ha a válások és születések száma szóba kerül, vagy öngyilkossági világrekordunk. Emlékparkot létesítettünk Muhinál, a mohácsi síkon, országszerte Trianoni - keresztek merednek vádlón az égre. Szoborhelyet adtunk Szulejmánnak, és a türelem jegyében remélhetően Batu kánra, Haynaura is sor kerül. Seaton- Watson mellszobrát esetleg elkérhetjük a szomszédból, cserébe a Fadrusz készítette visegrádi Mátyás fejért. Kegyhelyeket hozunk létre ott, ahol lehajtott fővel, némán meg kellene állni mindössze, amíg valódi kegyhelyeink hiányoznak. Jövendő sorsunkba építjük önmagát teljesítő jóslatként a vereségeket, emlékük gondos ápol- gatásával. A legyőzöttség kultuszát éltetjük. Nem arról van szó természetesen, hogy elfeledjük vagy letagadjuk kudarcainkat, de ünnepelni sem kellene őket. Nincs közös, méltó nyughelye a királyainknak. A székesfehérvári sírkertben, a Szent István szarkofág fölötti lenyűgöző Aba Novák secco - a nemzeti múlt jelképeként - évtizedekig mész alatt porladt. Hasonlóan a lelkekben megsemmisítésre szánt történelmi tényékhez. A Feszty-körképet a végpusztulás fenyegette, nemzedékek nem láthatták. A millenáris ünnepségekkor 193
