Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Nagy Miklós: A költészet dicsérete
NAGY MIKLÓS A költészet dicsérete ÜDVÖZLŐ SZAVAK KENYERES ZOLTÁNHOZ AKOMLÓS ALADÁR-DÍJ ÁTADÁSAKOR Kenyeres Zoltán 1990 előtt a legtöbb időt és erőt Weöres életművének kutatására, s ennek kapcsán a 20. századi világlíra elméleti kérdéseinek tisztázására fordította. Én leginkább a 19. század magyar irodalmában érzem otthon magam, sokszor ott is inkább filológusként forgolódom, nem a nagy összefüggések feltárása köt le. Eleve reménytelen vállalkozás volna tehát róla írnom? Csak olvasottságunk, témáink, módszereink gyökeres különbségét igazolhatja kísérletnek szánt ceruzavázlatom? Talán elkerülhetem ezt a veszélyt, ha nem mint Weöres-tanulmányok szerzőjét, újabb és legújabb költőink bírálóját mutatom be, hanem mint antológiák szerkesztőjét, olyan tudóst, aki azon elmélkedik, melyek irodalmunk, kritikánk erényei és hibái, megújulásának esélyei. Két antológiája közül a korábbi Esszépanoráma címmel 1978-ban jelent meg, a másik a Nyugatnak állít emléket (1988) a folyóiratban közölt viták, programok, kritikák közül válogatva. Az Esszépanoráma olvasása azért is hasznos, mert összeállíótója nem túl szűkén vonta meg a műfaj határait, válogató kedvét sem korlátozta csupán a legkiválóbbakra. A három kötetes munka az esszé mellett felöleli a műbírálatot, a tudományos értekezést, az emlékirat-részletet, akár a kurta cikket is, olykor a publicisztika határán jár. A tartalomjegyzéket lapozgatva számos ismert névvel találkozunk, akikre mégsem számítottunk itt, ismerve az effajta szelekciók hagyományait, gyakran szűkítő sablonjait. A régi irodalom nagy ismerői (Eckhardt, Horváth János, Kerecsényi) mellett felsorakoznak a nyelvészek (Gombocz, Zolnai Béla), a zenetudomány, művészettörténet, néprajz, bölcselet, szociológia, történet- írás művelői. Sokrétűségével, problémaérzékenységével meglepetést okozhat a Nyugatantológia is. Aki nem hiszi, hogy társadalmunk és művelődésünk sebei, bajai, könnyen elmérgesedő vitái immár hét évtizede újra meg újra elkezdődnek - mit sem törődve az államformák, határok vagy külpolitikai függőségünk változásával - annak különösen ajánlom az 1930-tól 1941-ig terjedő második kötetet. Olyan ankétokat lelhetünk, mint: Elfogy a magyarság? (1933), Mit tehet az író a háborúval szembeni (1935). 1930-ban Móricz, Schöpflin meg Komlós Aladár vitatkoznak arról, megjelent-e már „a zsidó lélek irodalmunkban”, majd kissé ennek folytatása lesz a polémia, amely kilenc esztendővel később támad Farkas Gyula Az asszimiláció kora a magyar irodalomban című monográfiája körül. 183
