Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Mórocz Zsolt: Hamvason innen, Hamvason túl

lenni benne, hogy példányait az utolsó szálig elkapkodják, tóle hozott írást. Azután (éppen az Életünk) hozzákezdett az életmű kiadásához. Mára úgy tűnik, utolérte a fóltámadás szomorúsága: bár könyvei fogynak és újranyomásra kerülnek, a csönd beállt a XX. századi magyar literatúra legnagyobb életműve körül. Mintha Hamvason túl lennénk. Holott - mondhatnánk köl- csönvéve a kifejezést - a meghívás fennáll. Műve él, hat, működik, munkál. Olyan nemzetpedagógiai értékeket (is) képvisel, olyan új, minőségi magyarságképet tartalmaz, ami a leggyakorlatiasabb igényeket is kielégíti.

Persze a Hamvas Béla-i értelmiségi magatartás vérlázító: agyonhallgatva, pénztelenül, kívül a „szakmán”, a „céhen”, nem csupán a siker, de az elismerés leghalványabb reménye nélkül megalkotni az 1945 utáni magyar irodalom legjelentősebb, európai szintű életművét, nos, ez bizony több, mint bosszantó. Hamvas ebből a szempontból különösen nem időszerű. Elfelejtendő. Legyünk már túl rajta.

Ez azonban csak egyetlen módon lehetséges: ha kikerüljük.