Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Bódis Zoltán: Elliptikus írás (-próba) (tanulmány)
ható-e a szövegek által hordozott szemantikai tartalmakon túl (innen), még pontosabban, e szövegek „csak” hordozzák ’hamvasságukat’, vagy maguk is Hamvas-szövegek, megingatva ezzel a szó, a szöveg, végsó' soron pedig a nyelv azon koncepcióját, amely a szó, a szöveg, a nyelv eszközjellegéből fakadóan annak mediális, közvetítő funkcióján nyugszik.3 Ez a megingás, anélkül, hogy a nyelv szemontológikus státuszát felszámolná, szóhoz juttatja a nyelv egy másik, a jól megragadható eszköz helyett/mellett inkább egyfajta „megnyílást” hangsúlyozó értelmezését. Sajátságos - írja Hamvas - de úgy látszik, mintha az élet az lenne, ami a léthői kimondható,4 Ennek a kimondásnak pedig az írás ad helyet: Minden hazugságot először itt kell kimondani, és minden hazugságot itt kell jóvátenni. ... csak egyetlen szubsztancia van, nevezhetem szellemnek, anyagnak, léleknek, mindegyik és egyik sem. Egyetlen szubsztancia van, és mivel több fontos fokozat kiesett és a folyamatosság megszakadt, úgy látszik, mintha több lenne. Az írásban történik a megszakítás, és az írásban kell az összefüggő egységet megteremteni,5 A dolgozat, Hamvas-szövegeket olvasva, a megszakítás és az egység megteremtésének nyomait rajzolja meg - másképp. 2. Distancia és tánc A Hamvas-írás megközelíthetősége és megközelíthetetlensége minden Hamvas-olvasó elemi tapasztalata. A vonzás, amely ezt az írást jellemzi, olyan nagy hatású, hogy az olvasó „odaragad”. A megragadottság, a rajongás egyfajta élősdi állapot: kiszívni minden tudást, tanítást, mindent, ami hasznosítható az írásokból. Erre szinte fel is szólít az a lenyűgöző, enciklopédikus műveltség és az a sajátos látásmód, amely azt az illúziót kelti, hogy itt készen kapható mindaz, amit máshol hiába kerestem.6 Az az „élettechnika”, amit Hamvas a „hagyomány szent könyvei” alapján körvonalazott és megvalósításra felkínált, látszólag jól alkalmazható, hisz „normálisnak” lenni a „legkönnyebb”. Készpénznek venni Hamvas szavait és rohanni a beváltóhelyre. De ugyancsak a pénz beválthatóságát kéri számon az is, aki a vonzás helyett a taszításnak enged.7 A pénzdarab két oldala, fej és írás, persze leolvasható. A fej a ráció, a logika nevében gondolatmenetre, érvelésre konklúzióra kérdez rá.8 Az írás a hangnem, a stílus gyengeségeit rója fel. Holott Hamvastól nyugodtan lehetne az ellenpasszusokat idézni, ahol nincs mit kifogásolni. A kérdés az: lehet-e Hamvas írásaival végletesen azonosulni és lehet-e ezen írásokat bármilyen mértékhez mérni, és ezek alapján ítéletet tartani fölöttük? Mindkét olvasói magatartás a távolság jegyében áll. Az első a távolság megszüntetését, a második a távolság fenntartását jelenti. Mindkét olvasat megolvas, azaz számon tartja és a távolságot teszi meg a Hamvas-íráshoz való viszonyulás alapjának. Adistanciáló olvasatok elliptikus párjaként megjelenik egy olyan olvasat, amely már nem tud éles határt vonni olvasó és olvasott között, meginog abban, hol választható el a valóság (le)írása és az írás 1110
