Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)
kell adni, mire mondták, hogy rendben van, van néhány olyan probléma, amit nekik meg kell tárgyalni a saját vezérkarukkal, és van néhány kérésük hozzánk, hogy elő tudjuk segíteni az ő kivonulásukat, ezért este Tökölön folytassuk a tárgyalást, ez egy nemzetközi tárgyalás. Egyszer a magyar félnél, egyszer a szovjet félnél, tehát este kilenc körül várnak bennünket Tökölön. A tragikomédia második felvonása este kilenc órakor Tökölön a szovjet főhadiszálláson folytatódott. A magyar küldöttséggel elhitették, hogy itt fogják tisztázni a kivonulás részletkérdéseit, és aláírni a megállapodást. KOVÁCS ISTVÁN Egy ilyen tiszti lakástömböt ürítettek ki, ott vittek föl bennünket egy nagyobb szobába, nem volt senki, amikor beérkeztünk, egy ilyen T-al.akú asztal volt ott részünkre előkészítve, majd néhány perc múlva beérkezett Malinyin a tisztjeivel. Elég zavartan, mert amíg az első tárgyalás alkalmából nagyon udvariasak voltak, bajtársaztak, elvtársaztak bennünket, most már uraim voltunk, és közölte, hogy várnunk kell kicsit a tárgyalásokkal, mert ő telefont vár a vezérkartól. Leült az asztalfőhöz, mint aki a telefonra vár. Néhány perc. Ja, még előzőleg megkérdezték, hogy nem vacsorázunk-e náluk, mondtuk, hogy nem, már vacsoráztunk. Megkínálhatnak-e itallal, köszönjük, szeretnénk minél gyorsabban folytatni a tárgyalást. Leült, néhány perc múlva ki vágódott az ajtó, én háttal ültem az ajtónak, és berohant Szeröv az embereivel, géppisztolyos embereivel, minket pedig letartóztattak, elvették a személyi fegyvereinket, és elkísértek az akkori tököli repülőtér bejáratához, ott egy ilyen egészségügyi fogda volt, Erdeit a Maiéterrel, engem a Szűccsel raktak egy zárkába, és ott voltunk másnap délig, délelőttig. Rádió-hang Jtt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével, és a világ közvéleményével.” November negyedikének a hajnalán újabb nagy kérdőjel sorakozott fel a forradalom máig megválaszolatlan kérdőjelei közé. A szovjet hadsereg beözönléséről az országba mindenki tudott. A katonai szakértőknek azt is látni kellett, hogy harcálláspontokat és kiindulási pozíciókat foglaltak el, tehát támadásra készültek. Ennek ellenére november negyedikén hajnalban a Honvédelmi Minisztériumban nem volt egyetlen tábornok, egyetlen ezredes, egyetlen olyan főtiszt sem, akinek döntési joga lett volna. A helyzet újra tragikomikus, és hihetetlen. Az ország sorsát meghatározó percekben a döntés joga egy tartalékos százados, civilben testnevelő tanár kezébe került. 1074
