Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)
KOVÁCS ISTVÁN Na itt kezdődtek az ellentétek, és az is, hogy lövöldöztek egymásra egy időben a Maléterék és a Pongrátzék, egész 27-ig. Maiéter 27-én délután betelefonált a minisztériumba, és közölte, hogy ő meggyőződött ezeknek a fiataloknak az igazáról, és ő nem hajlandó tovább ellenük harcolni. De 28-áig tudomásom szerint komoly harc nem volt köztük. Ugyanakkor nem harcolt a szovjet csapatok ellen sem. 28-án pedig ő is tiszta szívvel, és örömmel állt át Nagy Imre szolgálatába, teljes szolgálatába, és tette amit tennie kellett, amit parancsot kapott Nagy Imrétől. 26-ára a forradalom lángja az egész országra kiterjedt. Általánossá vált a sztrájk. Munkástanácsok és forradalmi bizottmányok alakultak mindenütt. A vidéki városokban és falvakban tüntetések robbantak ki. A hatalom válasza a fegyvertelen tömegekkel szemben kemény volt és könyörtelen. A sortüzek eredményeként Miskolcon tíz halott, Kecskeméten ketten, Baj községben nyolcán, Nagykanizsán és Zalaegerszegen hárman, Esztergomban tizenöten estek áldozatul a hatalom fegyvereinek. Mosonmagyaróvárott több mint százan. Itt a főként lányokból, asszonyokból, gyerekekből, gyári munkásokból álló tömeg a határőr- laktanya elé vonult. Azt kérték, hogy az épület homlokzatáról távolítsák el a vörös csillagot. A válasz ... NÉMETH BOLDIZSÁR munkás És ahogy fölnéztem, hát másodpercek alatt azt a tömeget, aki ott volt, leterítették. Aki távolabb volt, megpróbált elmenekülni, elfutni, mert ott a tisztás mögött egy ilyen bokros rész volt. Hát arrafelé igyekeztek elmenekülni. Aki pedig ottmaradt fekve, azok dermedten, nem mertek megmozdulni a félelemtől, mert annyira váratlanul érte őket. Hogy mozdulatlanul feküdtek a földön az emberek. Senki nem mert megmozdulni. Senki nem próbált még fólállni se, de hát nem azt, hogy hát megtámadni a laktanyát, megmozdulni nem mertek az emberek. És akkor a géppuskák mellől, oda volt már készítve kézigránát, a fekvő tömegbe elkezdték dobálni a nyeles kézigránátokat, meg az emeleti ablakokból. Olyan erősek voltak azok a gránátok, hogy szinte mozgott alattunk a föld. LITTENBERGER LÁSZLÓ munkás Demeter Zoltán, meghalt szegény,15 éves volt, annak a hangját valahonnét innét hallottam, hogy ne lőjetek marhák, nem akarunk semmi rosszat,... őneki kézigránát robbant a közelében, és a térde alatt szétroncsolta neki a lábát, és meg tudtam volna menteni, de hát mire rá került volna a sor, állítólag elvérzett. NÉMETH BOLDIZSÁR Amikor már úgy gondoltam, hogy ide már nem tudják eldobni a gránátot, akkor fölnéztem, és akkor láttam a menekülőket. Mert akik még tudtak menekülni, megpróbáltak. Fölugráltak, és menekültek. Mert hát ott köztük ropogott a gránát. És akkor a géppuskák újra megszólaltak, és a menekülőket hátulról újra leterítették. 1065
