Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)
tudom, hogy honnan lőttek, akkor még nem tudtam, hogy oldalt feküdve azt láttam, a fényes csíkok a Parlament felé mentek, a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről. Tehát a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről lőttek. Az első sortűz után a páncélos lánctalpa mellé kúsztam, majd a páncélos kihátrált a térről. A sortűz után felálltam, nagyon meg voltam zavarodva, borzalmas, ilyen csak a.... -i csatatér lehetett annak idején. Vérző emberek, sikoltások, halálsikolyok, próbáltak fólállni, összestek, halottak tömege, bukdácsoló emberek. Egy férfi rámszólt: segíts! Megfogtunk egy nőt, odébb vitték, kiderült, hogy háta sincs. Olyan sorozatot kapott valahonnan. KOPÁCSI SÁNDOR Ott a közelben, a jelenlegi tévé közelében volt egy gyermekvédelmi osztálya a rendőrségnek, amelyiknek egy nő volt a parancsnoka. És ő jelezte nekem már 23-án éjszaka, hogy ott is egy, egy ilyen határőrségnek egy raja ment fel az épület tetejére, és ott géppuskaállást létesített. Namost, mikor fölhívott, akkor már fegyverdörejeket lehetett hallani, és félig zokogva, elcsukló hangon mondta a Júlia, hogy, hogy, ezredes elvtárs, ez borzalom! Azt mondja, az ávósok tüzelnek a tetőkről, és innen is, a tömegre, és úgy hullnak az emberek, mint a legyek. Azt mondja, borzalom még nézni is. MENYHÁRT JÁNOS 56-ban ipari tanuló Ami ebben a legtragikusabb volt, hogy utána, mikor össze kellett szedni... Hát persze hamar kiürült a tér, de azért páran ottmaradtunk ... és én alattam egy nyolc éves kislány [feküdt], nem lehetett több, vérben, mozdulatlanul, rettenetes. Csak azt is föl kellett tenni a teherautóra, azt én tettem föl. De ez, ez bennem azt hiszem az volt az utolsó löket. Hogy, szóval nekem is kell fegyver! KOPÁCSI SÁNDOR Ez egy olyan sokk volt, hogy, hogy ez aztán végképp átfordított minket, hogy ezzel a társulattal együtt nem lehet, és nem szabad, akinek egy kis tisztességérzete van, az nem tud ezekkel együttműködni. A pártközpontban ezen a délelőttön a reformkommunisták egy csoportja Nagy Imrével tanácskozott. VÁSÁRHELYI MIKLÓS A Losonczy és a Donáth, ugye mint már megválasztott PB, illetve központi vezetőségi tagok, egy másfél oldalas memorandumot is írtak, amiben kifejtették az álláspontjukat, és röviden elmondtuk, hogy nem helyeseljük azt, hogy ő ezt az állást így elvállalta, nem helyeseljük az egész erőszakos fellépést. Tehát sem azt, hogy itten hát a fegyveres harc folyik, sem azt, hogy statáriumot rendeltek el, hanem azonnal meg kell kezdeni a tárgyalásokat, és egy békés kibontakozást kell- 0 hogyan reagált ezekre...?- Erre teljesen negatívan reagált. Azt mondta, hogy nincs igazunk, nem ismerjük a helyzetet, itt először helyre kell állítani a rendet, bármilyen eszközzel, mert ebben a szituációban nem lehet tárgyalni, rendkívül veszélyes helyzet, 1063
