Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz
Egy kiskanálnyi víz ha belefér. S eszembe jut a tenger róla mégis, mint csillagról a ködfehér Tejút. S gazdája is, a rég megsemmisült síkos puhány. Míg élt, a zölden derengő' fenéken csak ült, csak ült. De hány bütyök taposta, lópatkó, kerék! S hajszálnyi rés sem nyílt, hiába reccsent oldalán, mint feszítő ék, a kés. Lágyan fut íve, karcsú vájatán opál a tűz, mint hajnali vizen. Ha rájalépnék, majd fájna tán, de szűz nyugalmában csodálni nagyszerű. Mohos kövön fekszik, s békéje, mely belőle árad, csupa derű, öröm. A Szépség ő, - de éles és kemény! Mert ha gálád, csizmához szokott lábfejek tiporják, nem bűn: erény, ha vág. (1957)
/
