Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz
A házereszről egy cseppecske elszakad. A tócsa megrezzen, mert pont szemébe kapta. Vaksin hunyórgat az eső utáni napba. Kék tükröző idő, beléhullt pillanat. A múlt is elsimul, tükrén felhőcske úszik. Várják az új utast új tengerek, tetők, tükörbe pillant még az indulás előtt, megsimítja haját, körülnéz s elbúcsúzik. * Melegedni de jó, melegedni de szép, melegedni, heverni a zöldben, míg a pápaszemed üvegén a keret villan, ha a fény odaröppen! A szíved dobog, ó, ha a lány lobogó szoknyája szemedre vet árnyat. Te bolond, ne feküdj! Oda gond, kínos ügy, csupa lomb, csupa fütty a vasárnap! (1956) Osztályidegen ballada Voltam visító dundi kisded, nénik hintáltak vállukon, vezettek kardos cifra tisztek az olvadó sugárúton, lakkos padok közt néztem árván, hogy’ hullt irkámra tintapetty s hogy tört a szörnyű palatáblán fehér porrá az egyszeregy, naphosszat rajzokon kotoltam, nagynak jósoltak a nagyok, - s most, 22 éves koromban a senkinél senkibb vagyok. 1043
