Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Merklin Tímea: Fény- és mintajátékok - nyomolvasóknak
árnyékot: a magamét, kulcsokat, és hegyet, tájrészletet. Ezek is mind szépen ottmaradtak...- Van ennek a kísérletezésnek valamilyen gondolati háttere?- 1993-ra állt össze a fénnyomatok gondolatisága, az Emst Múzeumbéli kiállításon, amikor téglákat tettem a textíliára. A tégla, mint az emberhez rendkívüli módon kötó'dő használati tárgy, mint bontott hulladék jelenik meg. Új fal jön létre, ami házra utal. A bontott-tégla effektus is a minta/nyomhagyás koncepcióba illik bele: beemelem a használt tárgyat olyan környezetbe, ahol többet mond önmagánál. Volt egy hat méteres kompozícióm (Téglák vidéki privát térből, fénnyomat, 1992.), amelyet beadtam egy Szlovéniában megrendezett közép-európai kiállításra, ahol csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, olaszok és egy magyar állítottak ki; szerbek nem. A szürke hamuszínek és a barnák különös jelentőséget kaptak, felerősödtek a háborús környezetben. Nem aktualizáltam, nem kommentáltam semmivel, mégis különösen érzékenyek voltak rá abban a képzőművészeti közegben. Szabad vásznas alkotás úgyhogy lógott, mint egy rongy. Lógott, mint egy zászló... De a szabadvásznas kép után most már táblaképet akarok. Ugyanazt a képiséget, amit a foto- gramm elvén működő fény-nyomatokkal elértem szeretném látni kifeszítve is.- Milyen előzményei voltak a minta-nyomhagyás koncepció kialakulásának?- 1988-ban Attalai Gáborral animáltuk ezt a témát, a Műcsarnokba az első Nemzetközi Minta Triennálén, majd az 1991-ban megrendezett másodikon. Akkor kezdtem a mintával a praxison túlmutatóan foglalkozni. Most a század végén ez a kérdés, hogy minta, nagyon érdekessé vált, mert varázslatos médiumként van jelen. A minta szokványos végiggondolása után ugyanis kiderül, hogy minden lehet minta. Az egész gondolkodásra kiteijeszthető ez a probléma a matematikától kezdve a filozófiai vonatkozásokig... A textilipar melléállt ennek a két kiállításnak, jó pénzekkel támogatták is. (A Műcsarnok új igazgatója, dr. Beke László ismét felvállalta ennek az egésznek a művészi lehetőségeit, talán ismét be tudunk vonulni az intézmény falai közé.) Csináltam egy minta-kurzust a főiskolán a térkísérleti laboratóriumban: minta, tér, szín, forma, figura, lépték ezek voltak a kulcsszavak. Az eredménye az lett, hogy a stúdiumból csináltunk viszont a kollégáimmal egy minta-színházat az Emst Múzeumban táncosokkal, zenével. Nagy fény- és mintajáték volt vetített képekkel. A nyomhagyás, mintaprogramnak azonban volt még egy előzménye: az 1986-os Műcsarnokbéli Läufer című nagyvásznas kiállítás, amely a kísérleti textil elmúlt húsz évének egyik legérdekesebb megnyilvánulásának mondható. A 6 x 6, 6 x 10 méteres alkotások festészeti szempontból is izgalmasak voltak.-Mi az a laufer?- A textilnyomásnál megszűnt a hengernyomás. Az 1910-es évektől az 1950-es évekig volt felfutása ennek a technológiának, aztán eladták ezeket a gépeket. Volt bennük egy olyan rész, hogy laufer (=futó), amit úgy használtak, mint az itatóst. A felesleges festék átütött az anyagokon, s ezt a mögötte lévő textil (a laufer) szívta fel. Erre a véletlenül nyomódó textúrára szerveztem festészeti programot. Az egymásra nyomódó, esetleges minták inspiráltak a további alkotásra. Bár ez már a tovább festés gesztusa, mégis originális dolog... 1023
