Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Cseke Péter: A paraszti világkép visszahódított értéktartományai
talanságba süllyesztheti az emberi lelket, mint más oldalon a nyomor és a testet gyilkoló robot. [...] Szégyenkezve megáll pennám, s döbbenten nézek szembe magammal, hogy - hát ki vagyok én? Földjétől elvetődött, altisztté kényszerült paraszt. Ki hallja az én beszédemet? Csak az urak, akik seprűvel látnak takarítás közben. Érzem, hogy lenéznek, s fáj is a lenézés, mert szégyellem a lenéző magyar úr silánylelkűségét. Miért írok hát?! [...] Állok riadva a nagy történelmi mezőn, mint búzaföldemen álltam aratás idején. Kereken az ég alján fekete fellegek tornyosulnak. Gomolygó viharfellegek. Jönnek dörögve, tűzzel fenyegetve a földet. Jönnek, emelkednek feketén, mint a halál éjszakája. Hányszor láttam a széjjel heverő, marokba rakott búzaszálakat a vihar karmai között megsemmisülni... Szeretném kévébe ölelni, kalangyába tömöríteni markokban és szálanként széteső népemet, azért írok. Apám is tudta, hogy nem használ semmit fejszénk a nagyidő ellen, mégis kivágta az udvar közepére. Kivágta, hogy azzal is könnyítsen lelke szorongásán..'”23 Ezeket a felismeréseket nem kellett volna soha Horváth Istvának megtagadnia. Többszörösen megszenvedett azért, hogy népben, nemzetben és emberiségben gondolkodva pályája szintézisteremtő korszakában ismét hitele legyen szavainak. A próza meghódítása Mindent összevetve: Horváth István írói pályájának első szakasza meglepően gazdag eredménnyel zárul. Az én vándorlásom (1943) és a Nehéz szántás (945) című verseskönyve nem más, mint költői személyiségének a definíciója, s az ugyancsak lírai fogantatású, ám drámai erejű elbeszéléskötete, a - népi írók budapesti kiadójánál, a Püski Sándor vezette Magyar Életnél a Termés-könyvek sorozatban 1944-ben megjelent - Kipergetett magvak pedig annak a faluközösségnek az első számbavétle, teremtő leltározása, amelynek üzenetével az irodalomba érkezett. Ráadásul: már a regényírás gondolata is foglalkoztatta abban az időben. Az Ellenzék riporterének 1944 tavaszán arról vall, hogy a versírás mellett regényen is dolgozik, amelyben költővé válásának folyamatát akarja ábrázolni.24 Egy körkérdésre adott válaszából később az derül ki, hogy már 1943-ban hozzákezdett „egy nagyobb lélegzetű regény megírásához.”25 Feltételezésünk szerint a Fekete fellegek” című hosszabb lélegzetű elbeszélése kerekedett ki a próbálkozásból: pályaindító korszakának prózájából ugyanis ez az egyetlen szélesebb kitekintésű, tágabb befogadó terű alkotás, amelyik a kisebbségi viszonyok közt vergődő faluról nyújt társadalmi keresztmetszetet, nyilvánvaló önéletrajzi elemekkel telítve. Ennyiből is kitetszik, hogy egy életmű fontos vonulatának indult Horváth István prózája.S bár a költő nemegyszer kijelentette, hogy az ő prózaeszménye Móricz „vonzásának” és Tamási „taszításának” a jegyében alakult 996
