Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Brém-Nagy Ferenc: "Nem sodródom még a felhőkkel sem"
organizmusokat” is kreálhatunk belőle. Persze csak akkor, ha komolyan gondoljuk ezt, és hajlandóak vagyunk a saját érzelmeinket, életerőnket, „testnedveinket” kölcsönadni a tetszhalott anyagnak. Az önsorsrontásról, heroikus pesszimizmusról jut eszembe, egy a kötet kulcsfigurái közül kimaradt: Baudelaire. Baudelaire nagyon fontos számomra, vele jelenik meg a gonoszban, a rosszban lakozó szépség eszménye, a sötétség esztétikája. Persze a romantikában is jelentkeztek hasonló törekvések, és Baudelaire-rel egy időben Kari Rosenkranz is publikál egy könyvet s rút esztétikájáról, az ambivalencia korszaka mégis Baudelaire-rel kezdődik. Jó, hogy elérkeztünk ide. Tulajdonképpen már a beszélgetés elején meg akartam kérdezni, mi ez a meghitt kapcsolat, ami a Gonoszhoz, a pusztuláshoz fűz ? A kötet egy ördögidéző formulával kezdődik. Tovább haladva drogról, bestiális szörnyekről, alkimista praktikákról írsz, aztán az öngyilkosságot dicsőíted, később egy írásodban rituális módon feláldoznak hét nőt, másutt a sátán (vagy ahogy nálad szerepel: Sárgatanas) megátkozza a tridenti zsinatot, Júdás kioktatja Jézust, érzéki módon megjelenik az emberi test felbomlásának minden fázisa, hogy a végén János jelenéseit profán és blaszfém módon kiforgasd. Nem félsz, hogy ezek után sátánistának tartanak majd? Ateista vagyok. A sátán számomra nem objektíve létező valóság, hanem csupán egy a metaforák közül. Ha logikusan nézzük a dolgot, akkor egy hívő embert sokkal jogosabban nevezhetünk sátánistának, hiszen számára a sátán objektív valóságot jelent - legalábbis ha következetes a hitében, mert az istenben való hit szükségszerű korrelátuma a sátánban való hit. A kötetben hemzsegnek a blaszfémiák, nem tartasz attól, hogy sok ember érzékenységét megsérted? Blaszfém csak az lehet, aki előzőleg szentnek ismert el bármit is. Minthogy ez nem történt meg, blaszfém sem lehetek, mert nincs mihez képest. Lehet, hogy ezt mások másként látják. Nézd, ha belépek egy templomba, és meglátok egy keresztet, akkor tudom, hogy ez egy vallási szimbólum, és így is viszonyulok hozzá. Ha valaki belép a könyvem világába, és meglát egy keresztet, akkor tudnia kell, hogy ez egy metafora, és joggal elvárhatom tőle, hogy ennek megfelelően viselkedjen. Ilyen egyszerű ez. És az öngyilkosság magasztalása? Nem erről van szó. A test és a lélek vitázik az öngyilkosságról. A test legyőzi a lelket, és elismerteti a lélekkel az öngyilkossághoz való jogot. De ezek után nem lesz öngyilkos, mert szereti az életet, de csak a szabad életet, amelyben a halál szabadsága is benne foglaltatik. És a tridenti zsinat megátkozása? A tridenti zsinat századokkal visszavetette a művészetet, megtörte a reneszánsz lendületét, tönkretett alkotókat, korlátozta a szellem autonómiáját. A tridenti zsinat megátkozásához nem kell sátánistának lenni, elég, ha szereted a művészetet, és elutasítod a zárt, kész válaszokat kínáló gondolatrendszereket. Irritálnak a zárt gondolatrendszerek, a tételes vallások? Igen, mert a beteges halálfélelem, vagy a szellemi restség bélyegét viselik 985
