Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Czakó Gábor: Magyarnak lenni nehéz; Téeszelnöknek lenni könnyű volt, avagy

előtt karácsonyig. Az asszony az ünnepeket még letöltötte, miként búcsúlevelében fogalmazott, majd elutazott Bécsbe konzumnőnek.

Butler úr hegyes orrocskáját átdugja a kerítés dróthálóján: - Mond önnek ez a név valamit: Kovács Egon? - S miután Nádori hallgat, a hallgatás persze beleegyezés, tekintete fólragyog - már a körülményekhez képest. Örülök. Szívből örülök, hogy köztünk ennyi elég: Kovács Egon, s máris mindent tudunk.

A Kovács Egon szálat ezek után elejti.- Minelliék - ez felesége családja - azt akarták, hogy a fiam cukrász legyen. Olasz, akárcsak ők. Velem is megpróbálták, de én meg akartam maradni magyarnak. Tudja, Nádori úr, mennyire nehéz ma magyarnak lenni? Örülök, hogy tudja. Ha én azt mondom nehéz, ön már e szóból kiolvassa az egész regényt. Nos - lehalkítja hangját és ismét átdugja orrát a kerítésen: - a fiam nem hagyta magát! Katonatiszt lesz! - Hallgat egy sort és a hatalmas virágzó cseresznyefára réved, amely olyan, mint egy menyasszonyi csokor. Megborzong.- Látja, én például nem születtem németnek, mégis azzá lettem. Különös, nem? Kiküldtek az endékába egy éves intenzívre, és német lettem. A nevem miatt küldtek. Butler. De az öregapám se tudott már németül, nekem meg német villamosmérnöknek kell lennem, pilótának, híradósnak, hogy a szövegeket fordítani bírjam. Higgye el, az egész német hadsereg bennem van.- Rövid ujjú kezecskéje ökölben, ütögeti vele a mellét. Büszkén, de mondhatná azt is, mea culpa. Nem, hittanra nem járt, csak keletnémetre, így nem a Wehrmacht, az endéká hadsereg lakik a szűk mellkasban. Annak is csak a java, a műszakilag számottevő. Most is, egyre tovább, a keletnémet állam megszűnte után ennyi évvel is. - Az élet kérem, nem szűnhet meg, ugye ért engem, Nádori úr? Ez, gondolom, önnek mindent elmond.- A föld, ugye, lám kiszáradt. Pedig esett a télen elég hó, csakhát az le- nyomja, igen lenyomja a földet. A nedvesség leszivárog, de fönt, érti ugye, fönt!- Nevet. - Fönt! Nos, fönt hirtelen kiszikkadt, és porlik, mint a székely. Látja, az öcsém ezért nem vállalta. Tessék elképzelni. Megindul az öcsém, négyezer ember utána, s akkor hirtelen föltárnád a szél, fólkavaija a port. Gondolom, többet nem kell mondanom.- Nézze, szomszéd úr, ha nem veszi tolakodásnak, én szeretem magát. Éppen azért szeretem, mert érti a szót, mert semmit nem kell önnek magyarázni, amit nem érdemes.

953