Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Fábián László: Napló - víziókkal
FÁBIÁN LÁSZLÓ Napló - víziókkal Lossonczy Tamás - akár a megrögzött irodalmárok - naplót vezet. Ez - mivel ő képzőművész - vizuális napló, villanásnyi ecsetnyomok (ezek a ritkább esetek), rajzok azzal az eszközzel, amelyik éppen kezeügyébe kerül. Annak idején csodálattal adóztam Szentkuthy Mikló „volumenjeinek”, a beláthatatlan terjedelmű naplókötegeknek, és ugyanez a csodálattal vegyes tisztelet kerít hatalmába, amikor Lossonczy Tamás fölszólít, lapozzam át egy-egy dossziéját. Csodálatom - persze - korántsem csupán a mennyiségnek szól, sokkal inkább annak a bizarr világnak, amely minduntalan elibém tárul: mintha ennek a világnak első' sorban megfejthetetlen lények, fenyegető vagy éppen behizelgő szörnyek lennének őslakosai, mintha olyan történésekre derülnék újra meg újra fény, amelyek a lélek legbensőbb bugyraiban esnek meg, voltaképpen egyszemélyes titkok (naná, hogy éppen a sejthető titkok vesznek rá bennünket a naplóolvasásokra is!), elfojtott vágyak, eruptív érzelmek - amolyan lossonczys vizualizálásokba burkolva. Mondanom sem kell, hogy éppen ez a burok a legföltáróbb jellegű, ebből a sajátos festői-grafikai nyelvből tudjuk meg leginkább, miről is van szó. Semmiképpen nem vázlatokról, amelyekből később majd esetleg festmény lehet, nem melléktermékekről, amelyek mindössze a csukló mindenkori lazaságát hivatottak biztosítani, hanem, igenis, szuverén művekről, amelyek legkivált abban a napló-környezetben érzik magukat otthon. Lossonczy Tamás kilencvenkét esztendős. Hát, persze, hogy gyötrik a test és a lélek kínjai, hát, persze, hogy magányos, de friss szelleme, a látás problémáival is birokra kelő akarata, szenvedélyes festősége följogosít bennünket, művészete tisztelőit, hogy újabb és újabb dossziékat is várjunk tőle - a rendre készülő festmények mellett is. Rajzait bizonyíték, de köszöntésképpen is idézzük ide lapjainkra, és szeretettel kívánunk neki újabb alkotó éveket. 943
