Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - G. Komoróczy Emőke: Határ Győző: Bábel tornya
G. KOMORÓCZY EMŐKE Határ Győző: Bábel tornya „És mondd az Úr: Imé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Ür az egész földnek színére, és megszűnének építeni a várost.” (Károli biblia, Mózes I / II.) Határ Győző olyan történelmi pillanatban írja ószövetségi tárgyú regényét, amikor az ország népe a „fordulat évét” ünnepli (vagy gyászolja). Semmiképp sem lehet véletlen tehát a témaválasztás; a műnek feltételezhetően mögöttes értelmezési tartománya (is) van. Bábel tornya a köztudatban az egyet-nem- értés szimbóluma. A torony felépítésének illúziója minden nemzedéket rabul ejt, hogy aztán annál keservesebb legyen a csalódás: a magát „isteni” rangra emelő, az isteni értékeket ostromló nép porig aláztatik, szétszóratik. Az eredeti héber mítoszt Határ Győző átkölti kissé, mintha annak asszír misztériumjáték-változatát használná forrásul. Még a fordítók nevét is megadja. Kvázi-feljegyzései tanúsága szerint az anyag a kujundzsiki ásatások során 1947-ben került elő (ezért nevezik „kujundzsiki töredéknek”). A szereplők sokasága eredeti - mítoszi - nevén szerepel; felvonulnak itt az riduiak, aksa- kiak, dilbadiak, nippuriak, szippariak, borzippaiak és bábeliek; káriai harcosok, kasszita katonák s a méd toronyőrség - egy közös célt akarván szolgálni, csakhogy e cél soha meg nem valósulhat. Hiszen Bábel tornyának építői a „megátkozott” Khám ivadékai: Noé legkisebb fia atyját - kit lerészegülve meztelenül talált - nevetség és gúny tárgyává tette, ezért isten örök szolgaságra ítélte őt és utódait. A kananeusok aztán szerteszéledvén, hosszú bolyongás után Bábel - Bábili-ben („zavarodottságban”), majd Ninivében, Erekh, Akkád városában telepedtek meg, később Szodoma és Gomora is az ő lakhelyük volt: az átok alól soha nem szabadulhattak. Pedig a Tornyot is azért akarták építeni: „hírt-nevet szerzünk ezzel, és megakadályozzuk, hogy elszéledjünk az egész földön”. A Szent Úttól keletre épült a soha be nem fejezett Hétlépcsős világtorony: a nagy Etemenanki. Három szint a föld alá süllyesztve, három szint a föld fölött; a spirálisan felfelé haladó lépcsősor a 6-7. szint fordulóján félbemaradt. Minden lépcsőfordulónál hat palota, tizenkét templom, hatvan kápolna, az Ember - és nem az Isten! - dicsőségére. A száztornyú Adannu valóságos földi Paradicsom lett (lehetett) volna (Tej és Méz Országa, Éden-ország, Mennyei Örömök Bábele, szép széles mezőkkel, legelő gulyákkal), ha a toronyban működő Erő, a delej („isteni”, vagy 1039
