Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Bokányi Péter: Miről szól a mese?
ként a szövegeknek. írásainak alapkonfliktusa az egyén, illetve az őt megkötő, autentikus, önálló létezését veszélyeztető valóság közt feszül, amely valóságtól a hős szabadulni kíván. A Fuccsregény-kötetben ez a valóság a túlbürokratizált, rutinszerűen működő kisvárosi világban, annak intézményrendszerében (iskola, kórház, hivatal) jelképesül, a főhős pedig az ebbe a világba belevettetett fiatal ember, aki már felismerte a körülmények rákényszerítette élet élhetetlenségét, de végzetes idegensége ellenére többnyire képtelen a szabadulásra (pld. Verniszázs, Ember embernek orvosa, Mária című novellák). Lényegében ugyanezt a konfliktust viszi tovább „transzcendentáltabb” módon a Pe- rényi szabadulása is, de - lévén novella helyett regény - itt a körülmények önállóakká, határozottan cselekvővé válnak (harcos, szándékosan megkötő valóság ez), az egyén, a főhős szabadulási vágya is sokrétűbben motivált. A Perényi szabadulása szinte eszenciáját adja a Fuccsregény-kötet novellavilágának. A színhely Peremváros, amit az ördög ural, mint mindent, ami földi. Az első kötet vázolta alapkonfliktus is kitágul, szinte madáchivá nő: az anyaghoz/fóldhöz/ördöghöz kötöttséggel küzd a szabadulás vágya. „Chong Sun rájött, hogy az ördög a földben lakozik, és ő mindaddig semmiféle kíméletre nem számíthat, amíg a földi gravitáció foglya” - írja Láng az egyik betétszövegben. A végzetes anyaghoz kötöttség a fogantatással kezdődik, amikor „létrejön az anyag új szerkezete, ami először további anyagok beszerzésében bizonyult roppant hatékonynak”. A mozgásban „anyag találkozik az anyaggal, törvények szava érvényesül, a mozgásom definiált, a törvények szerint működő világ alattvalója vagyok” - mondja a főhős, Perényi/Névtelen, aki ezt a világot kívánja lehagyni. Lehagynia kell, pusztán nem akarnia részt venni benne kevés: „egy pohár vízben kavarás nélkül is feloldódik a cukor” - írja Láng a regény elején. Perényit - ahogyan Károlyi Csaba már fentebb idézett tanulmányában mondja — létezése végzetesen földivé tette, önmagába van beoltva az, amitől szabadulni vágyik, saját magától kell eloldódnia. Ahhoz, hogy ilymódon saját testén és valóságán átléphessen és saját azonosságának közelébe kerülhessen a szerelem segíti hozz. A világ a nyelvben fejeződik ki, a kilépni a világból egyben a nyelv lehagyását is jelenti: „csupán a szerelemben vagyunk képesek arra, hogy túllépjünk mondatainkon” - írja Láng Zsolt egy korábbi novellájában, (v. ö. Károlyi Csaba i. m.) Az ördöggel szembeszegülő isteni tehát a szerelem. A műben az ördög is testet ölt, az alaptörténetben pld. Dunea elvtárs alakjában. Dunea elvtárs neve lecövekeli kissé, helyhez, időhöz köti a történetet, újabb értelmezési lehetőséget nyújtva: a cél így kiszabadulni a politika lefojtotta világból („a városban mindenki Dunea elvtárs mása” — írja a szerző), eljutni a szabad, individuális létezéshez. Hogy mennyire nem áll ellen a regény az ilyenfajta értelmezésnek, egy példa a regény elejéről: Perényi buszra száll,s a buszon az emberek „szinte hivalkodtak a testükben felhalmozódott mérgekkel, s kihasználtak minden alkalmat, hogy tovább szaporítsák egy újabb adaggal. Gyűjtőlencsékkel perzselték bőrüket káros sugarakkal, kipufogócsöveken szívták tüdejükbe a gázokat, a politika szennyével kormozták lelkűk fluidumát”. E metafora szerint Perényi „méregtelenítése”, 333 napos böjtje, ami után salaktalan tud gyereket nemzeni, így is értelmezhető: elszabadulva a politika uralta világtól keresi azt a létezést, ami önmagáért élhető. A cél tehát a körülményektől megtisztított önálló élet keresése, ez az égi 955
