Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Bokányi Péter: Miről szól a mese?
BOKÁNYI PÉTER Miről szól a mese? Láng Zsolt első kötete, a Fuccsregény 1989-ben jelent meg. Ezt követte 1993- ban a Perényi szabadulása, majd az 1994-es A Pálcikaember élete. Úgy hisszük, az 1994-es kötettel lezárult Láng Zsolt pályájának egy szakasza, véget ért egy gondolatsor, ami az első kötet óta meghatározza Láng prózáját. A két végpont - a Fuccsregény és A Pálcikaember élete — között érdekes változás ment végbe a Láng-prózában: átalakult a művek funkciója, az elbeszélt történet dominanciája fokozatosan megszűnt, átadva a helyét a személyiség, az én vizsgálatának. Ezt a funkcióváltást szemléletesen modellálja a Fuccsregény - kötet Szélmalom (Gésanovella) című írásának, illetve a vele majdnem azonos szövegű A Pálcikaember életének összevetése. Láng Zsolt prózájának egyik sajátossága — írja Károlyi Csaba A próza szabadulása című tanulmányában -, hogy „megőrzi a történetmondást, azt az epikai alaphelyzetet, hogy a világ történetekben elbeszélhető”. A világ tehát történetekre bontható, az igazi, a „nagy történet” fragmentálódik. Ilyen módon szerveződik az 1989-es Szélmalom-novella is. Cselekménye egy házasság története a kezdeti boldogságtól a kapcsolat félresiklásán keresztül a feleség haláláig, maga a mű rövid résztörténetekből épül fel, melyek a cselekménynek a főhős lelkében/életében lejátszódó „kísérőjelenségeit” ábrázolják. A Pálcikaember életéből már kimarad a Szélmalom tulajdonképpeni vezértörténete, csak a kísérőjelenségek maradnak, illetve további szövegek betoldásával bővül önálló művé. Ez a fragmentálás, a „kísérőjelenség-módszer”, kortárs prózánk meghatározó sajátossága. A ’86 utáni pizzát (Esterházy Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Emlékiratok könyvének megjelenését szokás a próza korszakhatárának tekinteni) nem jellemzi a megismerés, a végső leírás feltételezése, sokkal inkább az a felismerés, hogy az igazi, a valós történet nem leírható, csak annak vetületei, amik - lévén következményei - utalhatnak rá. „Tavasz van, noha sem egy rügyre, sem egy zöldfejű hóvirágra nem lehet rámutatni: ez a tavasz” — írja Láng Zsolt A Pálcikaember életében. A fragmentálás tehát eredendően a történet leírhatatlanságának, a lényegig leáshatatlanságnak a következméyne. Ez a mód Láng Zsolt prózájában már megjelenik a Fuccsregény-kötetben (pld. írom a naplót, írja, Hejes novella című szövegek), igazi kiteljesedése pedig a Perényi szabadulása, ahol az alaptörténet térben és időben feldúsul az azt megszakító/értelmező betéttörténetek segítségével. Láng Zsolt műveinek gondolati fókusza a szabadulás, mintegy kulcsszava954
