Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Bokányi Péter: Spiró György: T-boly
Első és második egység kijelölése feltételez egy osztópontot: annak érezzük a Rabszolgalázadás című novellát, ami először egészíti ki a korban létezés eredendő tébolyát önéletrajzi vonatkozásokkal, szemléletessé téve a lét realitásának abszurd voltát. A kötet lendülete eddig a novelláig sodró, alig hagy időt a gondolkodásra; jellemzően tömör, rövid terjedelmű írások váltakoznak. A Rabszolgalázadás hőse apjától kapott borotvájával lassítja életét, a borotválkozás az a tevékenység, ami maximálisan igényli, hogy önmagára figyeljen: „Amíg borotválkozik, életét kiszakítja mind a természetes kényszerből, mind ama rohanásra szólító társadalmi létezésből, amelybe immár évek óta beleszorult.” Kora elleni lázadásának eszköze (és a szimbólumok degradálá- sáé) tehát a borotva, menekítő a tébolytól. E novella után a kötet irama lassul. Nő a darabok terjedelme, a történetek korba, valóságba helyezhetővé válnak, a korábbi sematikus figurák pedig nemzethez, sőt névhez köthetővé lesznek. Az aktualizálásnak ez a kényszere az Only című novellával kezdődik: „Egész csoportok kezdtek nem úgy viselkedni, ahogyan korábban, ami persze jó is lehetne... de történetesen pont az ellenkezőjét tették, mint ami a csoport számára előnyös lett volna... közgazdák beugrottak kifejezetten ideológiai vitákba... tehetséges matematikusok vallási szektákat alapítottak... festők kft.-t alapítottak és pártok választási imázsát tervezték tömegével... a nyomdákból helyesírási hibáktól hemzsegő könyvek kerültek ki és az első lapozásra szétestek, rendőrök másodállásban kasszafúróvá lettek... Ez a célzatosság tovább erősödik a Fatva, azavoni hattyú című szatírában, míg végül a Délután forradalmat leverő, de népe bizalmát/imádatát maximálisan bíró vezetőjének alakjával nyilvánvalóvá lesz. A kelet-európai abszurd - mondja Berkes Tamás irodalomtörténész — megőrzi kapcsolatát a konkrétumokkal, a nyugat-európai abszurd fílozofíkusságával szemben inkább politikai jellegű. így Spiró György kötetének egyes darabjai szervesen illeszkednek a pl. MroSek, Havel, Rózewicz nevével jelzett vonalba; a régió politikai tébolya, mint ok, illetve a kelet-európaiság abszurditása, mint okozat, hangsúlyos szólama írásainak. A reális tébolyát tehát a második egységben felváltja a realitássá lett abszurd. A hitelességet biztosítja az aktualizálható darabok problémáinak valódisága, illetve hitelesít az „én” viszonylagos realitása: a kötetet önéletrajzi alapú írások záiják. A műnek ez a második egysége is tartalmaz végletesen abszurd darabokat (Baba, A javallat); reálisba játszatásuk ezeket az írásokat hátborzongatóan hihetővé teszi. A T-boly nyelvezete tipikus látlelet-nyelv, kopogóan száraz, szikár. A halálosan pontos hanyagság jellemzi szövegeit, akár a nyelvi pongyolaságot is funkcionálissá téve. A nyelvezet Hamvas Bélát idézi. A Spiró által több ízben méltatott Karnevál mondatszerkesztése (a mondat tárgyának határozottá tétele, a megszokott állítmánytárgy sorrend felcserélése) helyenként átüt a szövegen, tovább bővítve annak jelentésrétegeit. Martin Esslin Nietzsche „Az isten halott.” mondatát értelmezve az abszurd irodalom születéséről mondja: „...két borzalmas háború után, ma is sokan próbálnak számot vetni mindazzal, ami Zarathusztra mondanivalójából következik; keresik a módot, hogyan nézhetnek szembe, méltóságukat megőrizve, egy olyan világgal, amely elvesztette egykori középpontját és eleven célját, amely elvesztett minden, általánosan elfogadott princípiumot, amely széttagolt, céltalan, egyszóval abszurd lett”. A T-boly Az evezős című novellájának festett főhőse kilép romló/romlasztó környezetéből, és egy evezőcsapással összetöri azt, megsemmisítve önmagát is. A műalkotás - mondja a novella - az emberek, az alkotó legjobb tulajdonságait hordozza. (AB OVO, 1994) 92
