Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Jász Attila: A test ige akar lenni - Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt
is: „ott az az egy ember, nehezéknek. / hogy el ne repüljön a föld”. A versben ismét a kint és bent pozícióit váltogatja, a mély és felszín feszültségét szítja. Talán ez a feszültség és ennek feloldása okozza, hogy a verseknek van katarzisa, erkölcsi-morális tisztító szándéka-hatása, amit nem a bizonyosságok, vallási dogmák sulykolásával ér el, hanem a közvetlen isteni kinyilatkoztatás interpretálásával - ahogy ezt ö tudja. És hogy szándékát költészeti technikával meg tudja valósítani. Mert nem az ismert biblikus tárgyú képek fogják meg az olvasót, hanem a pontos felvillantásuk, és tudatos egy- másrarétegzettségük. A belső magánbeszédek, és a külső mikrokozmikus leírások váltakozása a köteten belül, még formailag-tipográfiailag is jelzi a költői szándékot. A belső monológok oszlopba tördelt 12(!) verstestét maga Vasadi magyarázza: „tudás jele a hódolat, mely / gondolatomat megőrzi, de s/ zéttépi beszédemet: így ke/letkeznek oszlopverseim” (Függelék a magánbeszédekhez). A kint-leírások láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz tematikailag, néha még a címben is: Műveltetés — Kalokagathia, vagy a Hölderlin futása —A futás anatómiája egymásutánisága tűnhet fel már első olvasatra. (A CSEND-PARADOXON) Vasadi versei nagyobbrészt, főleg a kint-leírások bizonytalanságérzést keltenek az olvasóban, ami a bizonyosság felé törekvés szándékát fejezi ki a rendelkezésre álló nyelvi eszközökkel: „de folytonosan kérdez a / világ, s épp az hallgat ben / nem, aki a válasz” [Magánbeszéd (6)]. Egy oldallal hátrább: „ott hallgat / az az egy ember, helyette beszélek. / nincs mit mondania igék utáni / időben” (Egy ember). Az ellentmondás látszólagos, mint a bizonyosság-bizonytalanság esetében. A Teológiában egy beszélgetés alkalmával azt mondta, Jézus „lebegteti” a bizonyosságot. Ez a szándékos lebegtetés érződik a versein, amikor az élet minőségének gyors ütemű romlásáról tudósít, ugyanakkor reményteli szeretetimpulzusokat küld az olvasó felé. E kettősség nyíltabb megfogalmazása mellett a nyelvi merészség teszi egyedivé — egyszerre korszerűvé és kortalanná - életműve eddigi összteljesítményében e kötetet. A bátorság mellett pedig ismét a szépségre való törekvést kell megemlíteni, ami nála a szeretet megnyilvánulása, mert a szív szépsége „mindenkit meg tud szólítani, azt is, aki nem hisz benne”. Benne, vagyis Jézusban, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk mind” (Pál apostol). ,A legnagyobb talány és feladat Isten csöndjéről gondolkodni és beszélni. Isten csöndje, ami nem hallgatás, éppen az ellenkezője, próbatétel egy költő számára, hiszen erről a vers csak szóval, s csak nagyon-nagyon sok szóval, nagyon-nagyon metaforikus beszéddel, nagyon-nagyon paradoxonos beszéddel szólhat”—mondta Vasadi költészete kapcsán Alexa Károly egy rádiósbeszélgetésen. Egyik legkorábbi versében már megfogalmazta Vasadi, mit tekint költői feladatának: „testesüljön szóba a lét”, és „Letenni félre, ami más”. Az irányultság Vasadinál egyértelmű, számára a művészet magas fokon csak vallásos lehet, ezért a szövegeit megérteni csak a vallás felől lehet. Ahogy Pilinszky értette: „A vers nem lehet másképp vallásos, mint amilyen vallásos töltésű éppen vagyok.” Vasadinál a szövegtest húsból-vérből van, de átszellemülve igévé akar válni, hogy megvalósíthassa szavak nélküli költészetét, mert „Szavakra nincs szüksége / az igének”, ahogy a Kontrapunktiában mondta. (Jelenkor, 1993) 90
