Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Kiss Ferenc: Napló
Az esztendő filmjeit minősítették, s legjobbnak a Hószakadás-1 ítélték. Rényi tartózkodott a szavazástól. 1974. nov. 30-án jelent meg az És-ben „Egy vers margójára” c. cikkem. (Illyéstől tapintatos jelzése annak, hogy „nem oda Gyula”.) Dér de. 4-én érkezett, s rég megígérte Illyés, hogy hajlandó Kosztolányiról vele interjút csinálni. E temetésről 4-én jöttem meg (a péterfalvi Homoki Pityu halt meg), s 5-én fel is hívtam Illyést az interjú ügyében. O a gratulációval kezdte. Nem ehhez készültem, így nem jegyezhettem meg a szavait elég pontosan. Illyés: Ferenc, kérlek, a szemérem tiltja, hogy az író megköszönje, ha méltatják, de ami ebben a cikkben a Te teljesítményed, arról szólnom kell. Az érzékenység, műértés, a megírás egészen magas színvonalú, s ehhez gratulálok. Én: mire befejezte, elmúlt a zavarom, higgadtan megköszöntem s mentegetőztem a csúnya sajtóhibák miatt. (Két hét múlva a lap helyesbítette.) Illyés: Hát ez így szokott lenni.- Aztán megbeszéltük, hogy aznap, tehát 5-én du. 5-kor megyünk hozzá, s kérte, szóljak Csoórinak is. Meg is jelentünk. Szíves volt, évődött, hogy milyen bort adjon. Dér virágot vitt Flórának. „Na hadd kerítsem elő az áldozatot” — mondta, mikor a virágot meglátta. Aztán nekiláttunk az interjúnak. Dér olvasta fel (a lap nevében) az általam fogalmazott kérdéseket. Illyés válaszolgatott. Tartott ez vagy másfél óráig. Fárasztó lehetett, de csinálta türelemmel. Megjelenik az Üzenetben. Az eredeti szöveg sokban más volt. Összevetettem a javítottat az eredetivel. Igen érdekes, és szemérmetlen élmény az ilyen: belesni egy nagy műhelybe. Sokat javított, mert a válaszai pongyolábbak és sommásabbak voltak, mint ami megjelenik. Örült, mikor vége lett. Közben biztatott, hogy töltsék, bár ezt a tihanyi vöröset sajnálja. De ő megtisztel bennünket, lám nyakkendőt is kötött, bezzeg ezek - s Sanyira mutatott, aztán az én pulóveremre. Mikor vége lett, bejött Flóra. Gondoltam, már aggódik, hogy nagyon kizsigereljük az öreget. Fel is álltam, hogy jöjjünk. Illyés: Csak maradjatok. Flóra is csak azért jött, hogy hallja, mi van a világban. Csoóri beszélt a Király cikkéről. Illyés kérdezte: ki ez a Falus? - Előtte volt a Kritika, s benne a Falus Királyról írott cikke. (Nov. ?) Dúltan és haragosan mutatta a megjelölt sorokat, melyek a nemzeti érzékenységbe taposnak. Aztán a Fekete Sándor cikke került szóba. (Az is a Kritikában jelent meg.) „ízléstelen” - mondta Illyés. Egy mondatát nagyon megjegyeztem, mert igen frappáns foglalata a jelenségnek: „a nyelvöltögetés és a talpnyalás műfajkeveredés” - ezt műveli Fekete. Aztán arról volt még szó, hogy ő miket mondott valakinek. Pedig „Flóra taposta a lábam”. - Flóra ártatlanul mosolygott, de igen komolyan. S Gyula bácsi is a tréfa akcentusával mondta ezt. S ez igen jellemző rá. Akármilyen megvetéssel szól is erről vagy arról a jelenségről, egy fordulattal nyomban a tréfa, a derű szintjére billenti a társalgást. (Mintha méltatlan dolog lenne belerészegülni a dühbe.) 915
