Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Kiss Ferenc: Napló

meg lehet érteni: ma óriási hatalom, holnap tán üldözöttek, s ki áll ki értük? Majd én - persze. A jobbakkal együtt kell működni.

Én: így szeretnénk. S ha valamit változik az irány, ők is nagyobb fogékonyságot mutatnak. A tv pl. most 12 történelmi drámát kért Száraztól.

Illyés-Csoóri: Csakugyan??!

Csoóri: Megírja?

Én: Persze.

Illyés: Kitűnő volt ez a ’49-es darab. Ahogy Lenkei megőrül. Damjanics meg a fiatal felesége. Nagyon jó.

Én: Ezek szerint tetszett olvasni. Megmondom Száraznak. Boldog lesz. Legtöbbet Gyula bácsitól, és Dürrenmatt-tói tanult. Most lesz Gyulán a bemutató.

Illyés: Tudom.

Aztán visszatértünk az eredeti kérdéshez.

Illyés: Hogy milyen nehéz megértetni némely emberekkel, akik gyerekkorukban semmit nem hallottak a nemzetről, annak a problémáit. Szörnyű dolog, mikor egy üres fejbe bemegy egy nagy eszme. Telíti, hogy kidülled a szeme, megszakad a dobhártyája. Nekik is elmondtam.

Szó esett még arról, hogy a Népszabadságnál kivel tárgyal. Hogy 10%-ot általában feláldoz. A Malraux-val való találkozásból pl. ki kellett hagyni, hogy a magyar sohasem volt csatlós nemzet s most sem az. De így is megéri. Szó volt arról, hogy Aczél milyen megértő, de évek óta nem adta meg a lapot. Nem vonta visszább az ártalmas embereket.

Illyés: Nem egészen rajta múlott.

Csoóri: Biztos. De megmondtuk, hogy ezek buktatják majd le.

Én: S a lapot megadhatta volna. Mert hiába írunk, értekezünk, az szétszóródik. Együtt a cikkek erősíthetnék egymást.

Illyés: Nem kell ezt magyaráznod, tudom miről van szó.

Kitűnő bort ittunk. „Tihanyi” - mondta ő. Igen élénken, őszintén beszélt. - De egyszer kiment gyógyszert bevenni. - Flóra nagyon óvta az idegességektől. - „Hát intézd el, hogy a románok kimenjenek Erdélyből” - így Illyés. Ez csakugyan nagy hatású terápia lenne - tettem hozzá. Tehát derűsen búcsúztunk. Kikísért bennünket.

Kodolányi Gyula felhívta Csoórit a hét elején (júl. 22. táján). Azért, mert Sánta telefonált Illyésnek. Flóra szerint Illyés fel van zaklatva. Csoórival szeretne beszélni. Sánta állítólag gorombaságokat mondott a 21-én megjelent cikkről. (Népszabadság.)

Erről 1974. júl. 21-én, vasárnap Illyés cikket közölt a Népszabadságban „Egy vita vége és eleje” címmel. Fontos cikk. Sokakat megdöbbentett, letört.

Sanyival 24-én találkoztam a Rózsadombon. (Aztán a klinikára mentem, aztán találkoztam Lévayval az Emkében.) Azt írom ide, amit Sanyi elmondott. Előbb Sántával beszélt. „Mit mondtál?”

Sánta: Gyula bácsi olvasta a választmányi ülés jegyzőkönyvét?

911