Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Kiss Ferenc: Napló
1973. okt. 2-án a Nemzetiben (Ritoókékkal ebédeltem) akadtam össze Ágh Pistáékkal. (Ott volt Bella, Csáki Ida, egy szobrászlány, asszony, Simonffy, Váncsa?) Aztán felmentünk Simonffyékhoz. Majd onnét a Fészekbe. A Fészekben épp divatbemutató zajlott. Ágh P.-t nem akarták beengedni. Végül bementünk. A ruhák? Csupa ezüst, üveggyöngy, lila-piros fátylas előkelőség. A manökenek sorában egyszer megjelent Ágh P. Mi tapsoltunk, ő jópofával fordult a ....közönség megrökönyödve, aztán derülve nézte. 1 974. január Jan. 31. Olvasóin a Kritikában Galambos és Fekete S., Fekete Gy. és Tur- gonyi Júlia vitáját. Ámulni kell, mit engedhet meg Pándi. Ennyi szabadsággal egészen érdekes, pezsgő kritikai életet lehetne teremteni. (Ennyi szabadsággal Csoóriról is remek eszmecseréket lehetne rendezni. Meg mindenről.) 1974. febr. 12. Tegnap felhívott Koczkás. „Az idegesség megcsitult, fent tájékozódtak, látják, hogy Iván elvétette a sulykot. - Egypár kék foltot is kapott. Felhívott, hogy konszolidálni akarja a helyzetet. Csoórival is beszélni szeretne. Lehozza az én írásom is. És a Kiss Feriét? „Lehet, hogy azt is.” Aztán mégis azt tanácsolta Sándor, hogy jelentkezzek Gerőnél. Ezek szerint az enyém a Népszavában jönne. „Legjobban énrám haragszik — így Koczkás —, mert a lőcsöt én tartottam be neki.” Ma Gerő: Néhány nap múlva majd jelentkezek. Micsoda felhajtás volt itt! Még meg sem kaptam a cikketeket már hívott Orbán: Hallom miféle demonstrációnak akarsz helyet adni. Aztán Molnár Feri, aztán Tóth Gyuszi. - Ez a fickó jól elrontotta. Van még 1-2 dobása, s aztán be is fejezheti. Persze Batát- megkell mondanom - én szeretem, de mért ne lehetne vele is vitatkozni? - A Te írásodban van ugyan a végén egy indulatos rész, de majd úgyis elővesszük, mert hosszú. „Válogatott magánügyeim” c. önvallomásában Fekete Sándor előadja, hogy ma nincs olyan költő, mint Ady, s aki párhuzamot von, hamisít. „Hódolat és kézcsók” a címe e munkának, s benne ismét a szépírói ambíció riszálja magát. „A számottevő alkotás nem devalválódik attól, hogy szerzője féltékenységből, ellenszenvből vagy ízléskülönbség miatt méltánytalanul ítélt valamelyik pálya906
