Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Kiss Ferenc: Napló
Színesebb volt a második rész, a rajkók valóban attraktív módon muzsikálnak s mégis életszerűen, de hogy a Kálmán-operettekre emlékeztető'„Monti csárdására („Lányok, a lányok, a lányok angyalok...”) mért volt szükség, nehéz elképzelni. Nyilván a közönségsiker idegenforgalmi szelleme miatt. Ezek után nem lepett meg, hogy a KISZ Táncegyüttes is mindent bevetett, az Ecseriből a gyertyákat, az üvegesből az üvegeket, botokat a Hortobágyi pásztortáncokból, és mindezt rengeteg sablonos térformában. Mi volt jó? Falvai zongorajátéka, a Kaláka együttes József Attilára írt zenéje (lopok között szegény ember), aztán a KISZ-táncosok cigánytánca (kosztümök nélkül) és persze a rajkók. Csengeri Adrienn hangja sajnos csak a felső regisztereken zeng szépen, de Sugár Hősi énekénél találhatott volna nemesebb zenét is. Az egyetemi énekkar nem tudja a „Kállai”-t, a kedves Kudlik Julika pedig ohatpusztakócsi akcentussal beszéli a németet. Erre se akadt egy németül tudó? Ma olvasom az újságban, hogy Marton Frigyes a rendező. Az eddigieket is ő rendezte. Az egészben az a kétségbeejtő, hogy mindezt sehol, de sehol nem lehet szóvá tenni. Ahogy azt sem, mért kapott ki tegnap vízilabdacsapatunk a románoktól, s ezt miért közölték eldugva, hogy észre se lehessen venni. 1973. aug. 16-án zajlott a vita „A jugoszláviai magyar irodalom” c. dolgozatomról. Mihály a csalhatatlanság pulpitusáról oktatott ki. Béládi szerint: magánteljesítménynek kitűnő, de különben alapjaiban elhibázott. - Mielőtt kiment volna Újvidékre, csak annyit mondott, hogy kitűnő. — Megjöttünk Péterfalváról. Tegnap, szept. 8-án itt volt Lator és Kormos. Megkóstolták az otthoni szilvát, „az ugocsai adózó nép” ajándékát: tized, dézsma. „Mit hagytak azok itt, fiam!” így anyám. Lator igen élvezte. Elmesélték a Kormos franciára fordított versének a történetét. Jékely is lefordította magyarra; aztán elvitték hozzá az eredetit, - „Fehér virág” - azzal, hogy Hárs Gy. is lefordította. Elolvasta. „A disznó! Jobb az övé.” így Jékely. Ennél jobb, amit Weöresről meséltek. Felhívta Latort ’57-ben, hogy lesz egy Weöres-est az írószöv.-ben, legyen szíves vezesse be. „Pál Ottó” szervezi. Azt mondják ávós volt, valószínűleg most is az ......azt mondja, ne beszéljek il yet, mert lehallgatják. Hallod, már kattant is.” 904
