Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Galambos László: Deressé dermed, Álmokat bont sodró idő, Hozzámhajló (versek)

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Deressé dermed

Rá nem hajolhat réti zöldbe palástozott nő. Ablakára vöröset csorgat csillag ökle. Rózsája szirmot ejtő árva.

Ki nyara üdvét elvesztette: gyürkőzhet télben mindhalálig. Szakadt a szárnya. Páncélinge rozsdáll a vértől. Hasadásig

horpad sisakja, piros kardja sújtottan csörren megszállt éjbe. Deressé dermed tépett ajka: gajdos varjak közt omlik térdre; krizantém nyakát fojtó jégre.

Álmokat bont sodró idő'

Lobog rajtam az éj inge.

Ha fólszállnék, merre vinne? Jön az angyal énekelve: csillagok közt játszik kedve; nő a szárnya, zizeregve borul fákra, fűseregre.

Távolban fut ezüst vonat. Utasai szunnyadoznak: messze tájról közelítő álmokat bont sodró idő.

900