Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak

nyékünkre szakadó fergetege hazakergette a ház eló'tti téren labdázó gyerekeket, az eresz alá kergette a riadt galambokat, kivágta a félig nyitott ebédlőablakot, a függönyszárnnyal az olajképet beborította, a festmény megemelkedett, s mire a falra csapódva a függönyt ledobva magáról visszalendült, már csak az északkeleti szél hozta eső ömlött, kérlelhetetlenül sötétjébe takarva kinti és benti világot, a kép most derengeni kezdett, eleinte opálosan, lassanként mécsvilágban, majd akárha a képből hasadt volna a cikázó villám s belőle az égzengés -ha nem akartam a kép nyitotta hasadékon fekete északfénybe zuhanni, a segélykérő elől többé ki nem térhettem, és megértettem, neveinek árnyát hagyta rám, az egyetlen örökséget - a befejezést - a kimondást.