Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A magyar honfoglalás kútfői

ennek török megfelelője: főnök, elöljáró jelentéssel), Leventével, Árpáddal folytatódik, míg a hetedik fejedelem neve helyett egyszerűen a magyar hetes sorszámot jelölő szó egykorú alakja áll.

Ibn Haiján forrásrészletének nehezen vitatható jelentősége van a magyarság régibb történetét illetően. Kiderül belőle, hogy a magyar fejedelmek névsorában már a X. század közepe felé beillesztették Attila hun királyt, a Totila név használata azonban ebben az esetben itáliai hatásról tanúskodik, tehát itt aligha egy eredetibb hun hagyományról van szó. A névsor rendje miatt valószínű, hogy Bíborbanszületett Konstantinnál Levente egy tolihiba folytán szerepel Árpád fiaként annak nagybátyja helyett. A névsor Árpád után csak egy „hetedik” fejedelmet ismer, ez pedig bizonyosan azonos a Konstantinnál Fali, Falicsi néven szereplő Árpád-leszármazottal, ami azt jelenti, hogy az Árpádok uralmi sorában Árpád után hiánnyal kell számolnunk.

Nincs itt helyünk arra, hogy részleteiben kitérjünk Ibn Haiján forrásrészletének egyéb hozadékaira. Ahogy arra sincs helyünk, hogy a Hampel által itt közölt régészeti anyaghoz kiegészítéseket tegyünk, hiszen magának Hampel- nek már néhány év múltán ki kellett egészítenie az itt közölteket (Újabb tanulmányok a honfoglalás kor emlékeiről. Bp. 1907). Az azóta eltelt időszak kutatását az utóbbi ötven évével együtt szemléletesen bemutatta Esterházy Károly (A magyar honfoglalás régészetének ötven éve. Száz. 1993. 270-311), akinél a részletes irodalom is megtalálható. Azonban éppen a honfoglaló régészeti anyag megítélésének némely problémái, az értelmezésben mutatkozó eltérések, de egyéb okok miatt is szólnunk kell arról az elméletről, amelyet „kettős honfoglalás” néven ismer a laikus és a szakmabéli, s amelynek kifejtése László Gyula nevéhez fűződik. Mielőtt azonban ennek részleteiről szólnánk, ismerkedjünk meg egy - nem teljes - idézetgyűjteménnyel, amelynél különös figyelmet érdemelnek a nevek és az évszámok:

„Vájjon az egész avar-korban a Don és a Duna közt ide s tova hullámzó emberáradat kizárólag a török-tatár törzshöz tartozott-e és vajon nem volt-e köztük és velük együtt finn-ugor néptöredék?... az, hogy a mai magyar nyelvben vannak finn-ugor nyelvelemek, határozottan ennek feltevését javasolja...” (Vámbéry Á.: A magyarság keletkezése és gyarapodása. Bp. 1895. 53.)

„Az avarok gyűjtőnevén ismeretes népconglomeratum finn-ugor alkotó részeit illetőleg, sajnos hypothesesekkel kell beérnünk... A finn-ugorok népe mélyreható, eltörölhetetlen nyomokat hagyott azon ethnikai vegyülékben, amelyet jelenleg a Kárpátok és a Duna alsó vidékei közt találhatunk, és mivel ez az összekeveredés, mint később bővebben kifejtjük, tulajdonképpen csak az Árpád vezette magyarok megjelenése előtt történhetett meg...” (uo. 62-63).

„Az imént említett két évszázad [az avarkor - V. G.] volt azon időszak, a melyben ugorok és törökök Pannóniában teljesen egybeolvadtak és a magyar nép tulajdonképpen való alapja keletkezett” (Uo.71.)

„...a IX. évszázad végén beköltözött magyarok tiszta török törzshöz tartoztak... a magyarok mai nyelvében bőségesen meglévő finn-ugor elemeknek bizony csak korábbi időszakból kell származniok. ” (Uo. 74 stb.)

.Árpád nemcsak idegeneket, nemcsak rokon népeket, hanem magyarokat is talált e hazában. A magyar faj régebbi itt, mint a honfoglalás. Lehetséges, hogy már az avarokkal is jöttek, de ha előbb nem is, a VII. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás is megkezdődött.” (Nagy G.: Magyarország

852