Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)

Adófizetés. Jézus tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek. Lukács 23: 2 szerint ezt a vádat hozták fól Pilátus előtt: „ez a népet félrevezeti és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama Krisztusnak mondja”. Ugyan az adógaras-jelenetben Jézus a kérdésre: „Kell-e a császárnak adót fizetni?” - kitérő választ adott: „Add meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek, ami az istené!” - ez utóbbi mondatot lehet az adófizetés megtagadására biztatásnak is tekinteni, hiszen a nép radikális elemei a császár előtti hódolást - így az adófizetést is - az Istennel szembeni kötelesség megtagadásának tekintették.

Jézus magát Messiásnak, s ezzel az Isten fiának tekintette. Különösen, hogy a híres víziót idézte Dániel könyvéből: „Én vagyok, és meglátjátok az emberfiát a Hatalmas jobbján ülni...” Az a kozmikus Messiásra vonatkozik, aki az idők végezetével az Égből jelenik meg és fog ítélni élőket és holtakat. Kajafás és bírótársai ezt istenkáromlásnak tekintették, amiért halálbüntetés jár. Igenám, de csak akkor számít istenkáromlásnak, ha a vétkes kiejti a száján Jahve nevét. Jézus ezt nem tette: ő csak azt mondta: a Hatalmas. De Jézus magát Isten fiának említette és ez a cím a „zsidók királyát” illeti meg, fólke- nése alkalmából: „Te vagy az én fiam, ma nemzettelek téged” (2. Zsolt. 7. és 89. Zsolt 27-30.). Ez viszont a politikai hatalomra vonatkozik, a tényleges uralkodóra, királyra és ezen réven adták át őt Pilátusnak, hogy a Lex Júlia törvény által fenségárulás címén ítélje halálra (Luk. 23:2).

Schalom Ben Chorin szerint Jézus pőre 3 fázisban ment végbe:

a) előkihallgatás Annásnál;

b) éjszakai előkészítő kihallgatás Kajafés előtt;

c) a Szinhedrion teljes ülése a farizeusok bevonásával.