Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)

Tehát tud az árulásról, de nem küldi Júdást. Júdás szabad elhatározásából cselekszik. II. János szerint Jézus egyenesen küldi Júdást, és teszi, hogy a mártott falattal belémenjen a Sátán. És persze meg is átkozza: „Jaj neki!” Vajon nem mindennél kegyetlenebb és igazságtalanabb lett volna ez Jézustól, ha valóban így cselekedett volna?

Mindez főijük II. János predestinációs szemléletéből. Az Atya mindazt eleve elrendelte, ami a világban végbe megy. A legapróbb részletekig. Üdvtervét is, amit „szeretett fiának” kell végrehajtania, azt is óráról órára meghatározta. Azt is, hogy Júdásnak el kell árulnia Jézust, hogy megtörténhessék áldozati kereszthalála. És utána Júdás mégis bűnhődik, mintha szabad akaratból tette volna. Igazságtalanság ez? Végsőkig. Dehát II. János istene nem erkölcsi fórum.

JÉZUS PŐRE A SZANHEDRINBEN

Közel kétezer éve vitatkoznak, kit terhel a felelősség Jézus haláláért: Kajafás főpapot-e és bírótársait, vagy Pilátust?

Az Újszövetség egyértelműen Kajafást teszi felelőssé és Pilátust ártatlannak ítéli, és mert a Jézus halálát követelő zsidók Máté szerint (27: 25.) ezt kiabálták: „Az ő vére mirajtunk és utódainkon!” - ezen a címen a derék keresztények üldözték, gettózták a zsidókat. Igaz, Mózes szerint Jahve megbünteti az apák bűnét a fiákban, de egy emberszabású etika szerint ez képtelenség: mindenki csak a saját bűnéért felelős! Tehát sem az akkori zsidó népet, amely az ítéletnél jelen sem volt, sem azok utódait nem terheli semmi felelősség Jézus haláláért. És még ott van a megbocsátás is. Jézus ezt mondta a keresztfán: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Azért fenn marad a nagy kérdés: kit terhel a felelősség Jézus haláláért: Ka- jafást-e vagy Pilátust. E kérdést csak a tények lehető legpártatlanabb feltárásával dönthetjük el. Először is nézzük meg, mi van az Újszövetségben.

A legrégibb és egyben a legjobb tudósítás a törvénykezésről: a Márké (14: 53-tól). „Ekkor Jézust a főpaphoz vitték és oda gyülekeztek a főpapok és az írástudók is mind... A főpapok az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy kivégeztethessék, de nem találtak. Sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Ekkor jelentkeztek néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott”. De vallomásuk így sem egyezett. A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: „Semmit nem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” 0 azonban hallgatott... Ismét kérdezte a főpap: „... Te vagy-e a Krisztus, az Aldottnak a fia?” Jézus ezt mondta: „Én vagyok és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül és eljön az Ég felhőiben.” A főpap erre megszaggatta a ruháit és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek?” Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor némelyek elkezdték köpdösni, betakarták az arcát és verték őt, és ezt mondták: „Most prófétálj!” A szolgák is arcul verték őt (a 65. versig). Ugyanezt közli jelentősen lerövidítve Máté és Lukács is.

812