Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kiss Ferenc: Napló

Nem fegyelmi ez - mondta Sz., és valóban nagyon barátságosan zajlott az egész. Milyen aggályai vannak? 1. A technicizálódás bizonyos következményeit: a lumpen elemek elszaporodását, a szmogot, a közlekedést, és a sok idegesítő tényezőt nem nézem elég dialektikusán, hanem konzervatívan, a régi törvény- szerű eltűnését aggodalommal, értetlenül.

A nemzeti jelleg őrzésében érzelmi alapon gondolkodom, bizonyos miszticizmus jegyében.

A zsidók iránti ellenszenv! Nem tudom, erről mit mondott, mert elég csapongó volt, lényeg: hogy némely emberek, például az E. Fehér,

Rényi szerepét ő is sokallja. Es az ügyemben Pándival is beszélt. Pán- diban erős a görcs. Ugyanebben az ügyben járt Pándinál Király is - mondta Sz.-nek P.

Aztán én mondtam el lényegében ugyanazt, amit Nagy M.-nek írtam.

Figyelemmel hallgatott. Igaz azzal kezdtem, hogy átgondoltam a botrányokat, amiket okoztam. Kezdve a pécsin, ahol tagadtam, hogy a Tűztánc balszárnya orientáló tényező lehetne. (Győré, Hárs, Simor.) A legutóbbi az Iró- szöv.-nek készült tanulmány a líráról. Bizony egyik is, másik is valóságos kérdéseket vetett fel. - A velem való foglalkozást is, kérem, így fogják fel: nem kedvtelésből okozok ilyen gondokat: Muszáj.- Bodnár a régi gondolatát adta elő. A párt irodalompolitikáját nem én, hanem Rényi, Pándi, E. Fehér vállalják. Tudomásul kell venni, hogy ez a szerepekben, a lehetőségekben is kifejezésre jut. - Ha a zsidó neveket nem zsidókkal is megspékelem, attól csak rosszabb lett volna a-felszólalás,- mert kitűnt volna, hogy a párt embereit támadom.

Béládi: Antiszemitizmust ebbe csak a zsidó érzékenység magyarázhat bele. Ettől Ferencet mentesíteni kell. Pándi nagyképű, Rényi szörnyű, de nem is ez a vitám, hanem az a konzervativizmus, amely Kiss F. szemléletében valóban kísért. Ezzel lehetne szakmai vitát folytatni. Pl. a bartóki modell értelmezése is többféle.

Én: Ez jogos aggály. Némely jelenségek valóban idegenek számomra. Pl. Mészöly, Jancsó. De ha érzem bennük az értéket, kikerülöm őket. Sohasem írtam pl. Weöres ellen, pedig sokat vívódtam vele, s írhattam volna. Megvártam, míg közelebb jutok hozzá.

Ezt a történetet meg kellene írni. Tegnap, azaz 72. nov. 3-án, vasárnap Kom- lóséknál voltam. Őket is nagyon érdekelte a debreceni zűr, én is szerettem volna, hogy hiteles értesüléshez jussanak.

Három szép, üde szegfűt vittem Erzsi néninek, örült nekik, de aztán a papírban maradt tű megszúrta az ujját. Egészen oda volt. Aladár nehezen tud hajolni. „A cipőmet nem tudom befűzni. Ki vagyok szolgáltatva”. Aztán én számoltam be a glaukomáról. - Nekem is az van - mondta Komlós.

Ezután a Kosztolányi-könyv állapotáról.

A debreceni esetről már hallottak. Később kiderült, hogy Nemes Györgytől. Érthető, hát, hogy nagy izgalommal hallgatták a beszámolómat.

769