Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kiss Ferenc: Napló

címen a Népszabadság 1972. júl. 8-9. számában, tehát igen bő lére eresztett írásműben Pándi azon elmélkedik, bogy mennyire pontatlanul és bután kezelik némelyek a különben valóságos kérdéseket: a munkás-paraszt gyerekek helyzetét a felsőoktatásban, a demográfiai gondokat, a falusi művelődés ügyét.

Igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ő a bajok felelős, pontos kezelésének és orvoslásának a híve, - míg egy másik típus az új mechanizmust hibáztatja s antidemokrata intézkedéseket sürget, tehát demagógiát művel.

Cikke minden ízében hamis. A demográfiai csőd riasztó tényeit például a „születések számának” alacsonyságára szimplifikálja, csal, amikor az egyetemi statisztikákat citálja, mert nem igaz, hogy 38-40, vagy 56-58% a munkásparasztok aránya. Talán némelyik kis egyetemen? És nem igaz, hogy megjelent írás a gazdasági mechanizmust okolná a bajokért.

Minden értelmes cikk a mechanizmus társadalmi, politikai konzekvenciáinak bevonását sürgeti. Azt, hogy az üzemi demokrácia, a népképviselet is legyen valóságos; tehát a demokratizmus kiteijesztését. - Ez persze nem tetszik Pándinak, mivel irtózik egy olyan állapottól, ahol nem ő a meós.

És a cikk is ezért íródott: ingerült védekezés (fölényt színlelve) azok ellen, akik a „valóságos” kérdéseket felvetették, mert egyet se ő vetett fel, és nem Rényi és nem Pintér, s nem a többi „meós”. Ok csak megtanulták, hogy vannak ilyen kérdések, s most a józan felismerők szerepében szeretnék kezükben tartani tovább is a dolgok irányítását. Mint a Monarchia tisztikara, aki akkor jelent meg az első vonalban, mikor az előőrsök már rég továbbmentek, s őket kényelmesen berendezett dekung várta. Élősdik.

Álmomban két macska voltam, s játszottam magammal. - Erre kell gondolni amikor az ember Faragó V. Őszintéden őszinteség című művét olvassa. (És. 1972. júl. 15.) Mert arról szól, hogy a trágárság, az exchibíció és meztelenkedés, amely ma divat, inkább leple az őszinteségnek, mint méltó emberi nyíltság.

Lám csak, hogy tudják, bár, amíg fentről rájuk nem mordultak, addig a meztelenkedés bajnokai voltak. A múlt héten még megrótták Hajdú Ráfist, éppen Faragó, mert buta cikkben magyarázta, hogy mely meztelenség („a funkcionált”) jogosult. - Nyilván már akkor tudta, hogy majd jön ez az átfogó, alapos felszólalás, s ez bizonyítja, hogy ők ebben a kérdésben is egyedüli képviselői a humánus, a szabad, a felelős álláspontnak. Épp, mint Pándi a köz- érthetőség, a népesedés, a közművelődés, a felsőoktatás kérdéseinek. A felszólalások tendenciává állnak össze s ez a tét: igazolni, hogy mindent ők csinálnak jól.

Adalék az előbbiekhez: Rónai Mihály András: Kurucok tábora c. elmeműve. (Népszabadság, 1972. júl. 15.), mely a kurucság értékei védelmében emel szót. Végül néhány sorral előbb azonban fröcsköl belőle a századelői álkuruc- ság gyűlölete. Hosszú sorokon át. így lehet az őszinte dühöket egy köteles gesztus fedezetével kiélni.

*

Itt volt Kováts Zoli. Megbeszéltük a Fekete Gy. könyvéről írott cikkét. Nagyon fontos, amit Szabady Egon szerepéről mondott. Szabady, mint fődemográfus a kormány elsőrendű forrása. Információi szerint a kormány a jelen népesség fenntartására, minimális gyarapodására számított. Azért ilyenre, hogy az élet760