Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - L. Simon László: "Az avantgárd maga a másság, a különbözés..." - Beszélgetés Petöcz Andrással
- Te avantgárd írónak tartod magad?- Igen. Annál is inkább, mert hadakoztam ellene, hogy annak tartsam magam. Rá kellett jönnöm, hogy alkatilag alapvetően az vagyok. Az új, a más az, ami érdekel. És ezzel nincs ellentmondásban az, amit sokan felhánytorgattak nekem: a szonett. Egy adott pillanatban a szonett volt az, amely ugyan visszakanyarodás, de ezzel együtt mégis egyfajta másság volt.-Milyen lehetőséged van arra, hogy ezt a másságot megvalósítsd? Sokszor szinte úgy érzem, hogy 35 éves korodra egy lezárt életműved van. Nem tudom, innen hogyan mész tovább úgy, hogy következetesen megvalósítod ezt a másságot.- A másság belőlem jön. Például lehet, hogy elindul egy új periódus, amelyik valamiképpen ezt a „csakazértis” másságot vagy avantgárdot fogja jelképezni. Nem tudom, hogy ez miben fog megnyilvánulni. De már Magyar Műhelyes koromban feltettem magamnak a kérdést: jó, most csináljuk a vizuális munkákat, aztán jön a videó, a számítógép. És hogyan megyünk tovább? Fölvázoltam ennek a perspektívának a bizonyos értelemben vett perspektivátlan- ságát, ami azután meg is jelent pl. a Nagy Pál-féle videóköltészetben, ahol szinte már nincs is betű, csak képek vannak. Lehet, hogy ki kell lépnünk a szóból. De ez az a pont, ahová én nem akarok eljutni, mert íróként próbálom megfogalmazni magam. És szerintem ez a nehezebbik út. Igazad van, mindent megpróbáltam, mindent megcsináltam, eljutottam a határokig. Most mit csináljak? Pontosan ez az a kérdés, ami állandóan bennem van. Nem tudok mást csinálni, mint borzasztóan odafigyelni, új dolgokat fölmutatni magamról. És lehet, hogy a szövegek egy része vizuális, egy része hagyományos lesz. Vagy versszöveg, vagy prózavers. Bármi. De ennek ellenére azt gondolom, ezek alapvetően avantgárd szövegek lesznek.- És nem félsz attól, hogy egyfajta kiüresedés fog bekövetkezni, vagy hogy önmagadat fogod ismételni?- Ez a veszély fönnáll. Talán ezért írok ma kevesebbet. Egyetlen egy dolog biztos számomra, hogy a XX. század végén az avantgárd költészet rengeteg irányból táplálkozik. Egyrészt nagyon erőteljes irány volt a nyugat-európai és amerikai magyar költőknél, hogy a szavakat fólbontják, a szavak értelmét megváltoztatják stb. Itt nemcsak a Magyar Műhelyre gondolok, hanem akár Vitéz Györgyre, akár Bakucz Józsefre. A szabadversnek szövegköltészetté való átformálása, a szavak széttörése, felbontása egy kicsit eliotos irány is. Bizonyos értelemben filozófiai hátteret adnak a szövegnek. Ezt az utat nem tudom választani. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a vizualitást sem lehet a végtelenségig fokozni. Tudok vizuális munkákat csinálni síkban, de valószínűleg nem fogok vizuális munkát csinálni videón, vagy számítógépen. Én alapvetően a könyvkultúrában hiszek.- Azért én itt egy kis ellentmondást érzek... 752
