Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Petőcz András: A harmadik szín: piros; Majdnem hófehér; Szertelen, szép és lebegő; Az a rejtélyes, régi-régi dal (versek)
Ez a szertelen, szép és lebegő! Gyönyörű mái-mái nap! Futás ez, játékos, nyugtalan: lebegő, szép és szertelen. (Visszatérek az első mozdulathoz, megsimítom a haját, kendőjét igazítom. Nyugtatgatom, elringatom, csöndesen.) Ezt a gyönyörű, szertelen napot! Mái nap! Lebegő-lobogó mái nap! Ha örökké őrizném! Ha őrizhetném! Az a rejtélyes, régi-régi dal Az a rejtélyes, régi-régi dal, tudatunk mélyén, bujdokol, az a régesrég-gyönyörű-egykori, elbújik, visszatér, rejtélyes. Az a gyönyörű-egykori-régesrég! Hajnalok, csillogás, nyugtalan------V isszatér az a dal, régesrég: nyugtalan vágyaink, egykoron. (Visszatér egy régi-régi dal, csupaszon, ártatlan, gyönyörűn------H angtalan megállunk, tétován. És újra itt, közöttünk, egykoron. Felhangzik régi dal, rejtélyes: csupaszon, ártatlan, gyönyörűn.) 747
