Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)
Mi összegabalyult - kibogozom. Az elválasztott vágyat összefonom. Elerőtlenedsz - én segítek, lábad elé hullok - virág leszek. Megbetegszel, szomorú vagy, ijedt - mint kutya, nyaldosom sebeidet. Keresel, hívsz, kiáltasz - hív, suta, falusi, jó hold - nem nyugszom le soha. Ha meghalok, ne sirass, ne zokogj, ha hozzád - holdfény - bekocogtatok. Nem foghatnak le túlvilági strázsák: fényként átszivárgóm sírom árkát, és már rögtön ablakodnál termek, jávorfánk tövénél, kapunk mellett. Eső ezüst, hullok hajadra én, hogy még szebb és még gyönyörűbb legyél. Hold-eső, a szemöldöködön is én vagyok, ki fényként szöszmötöl. Mi magasan volt, hozzád lehozom, ami háborgott, elcsitítom. Meg-megvillan, bár fénye semmi se. Nézz föl az égre! Én vagyok a szíve. Meg-megállok, s az ablakhoz szorítom az arcom, összes tükrödbe belenézek, tündöklő, ólmos fésűd ellopom, 696
