Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Garzuly Gábor: Pályaudvar; Szerelem, szerelem; Nincs szíve a szépségnek...; Az egész világ legyen udvarod...; Ézsau!; Égszín selyembe...; Mindenség óraműve; A te jegyed (versek) ... A hárfa...; Egy város; Elolvassa... (versprózák)
Elolvassa a nevedet a kép alatt, előveszi a versedet Elolvassa azt is. Aztán az ablakhoz megy. Kinéz. Esteledik. Kihullik a kezéből a papír és torz rángás fut végig az arcán... Szóval ezért, akik itt vagyunk körülötted, Veled is vagyunk, de hát mivel az ember élete nagy részét egyedül, sokszor saját magával való kínzó vagy örömteli párbeszéddel tölti: hát minden kétségbeesett pillanatot nem oszthat meg mással; de nem is baj egy-két ilyen pillanat, mert abból lesznek jó versek, mint ez is itt... most újra elolvasom. Csak ilyen nagyon nem lenne szabad elkeseredni, vénhedt frontharcos veteránoknak lekonyulna a bajusza, ha ezt elolvasnák. Szóval, ha nagyon zuhog benned az eső, bökjél jól oldalba, és szívesen nyerítek jó nagyot, akár telefonba is, hogy: nyihaha! 65
