Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló
így e fejlődés spiritus rectoraként lép elő. Példázván ezzel a manipuláció mai változatai közül a legjellegzetesebbet. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a nemzeti kultúra értékes irányai egységesednek. Ennek épp az ellentéte az igaz. Sajna. Kikel az irányzatok ellen, ami természetes, mert kiderülne az ő fegyőri szerepe, s az is, hogy másként rá semmi szükség. Ki lenne bolond egy versenyben lapját vele terhelni? Talán Pándi. De méltányosabban .....is bizonyos, hogy akkor csak egy lenne ő az egészben, s nem az egész meósa. Ezt nem bírják elviselni. Nemzet, nemzetiség, irodalom címmel is ankétot csinál a Kritika (72.3.). Úgy, hogy megszólaltat egy román, egy szlovák, egy szovjet írót és Köpeczi Bélát. A régi ráolvasások jegyében hangsúlyozva a kérdés kényességét, nehéz voltát, de teljesen elhallgatva annak konkrét tartalmát. Ezen a szinten rég túljutott nemcsak a köztudat, de az újabb publikációk zöme is. — ARényi-cikk s ezek az ügyes szemelvények iskolás nyíltsággal szemléltetik, hogy a K. nem a tények s az igazság feltárására, hanem a konfliktusok rafinált bagatellizá- lására törekszik. Ebben a Pándi-féle Népszabadság vonalánál is avatagabb. Ilyenképpen unalmas is, amin röhögni is lehetne, ha csak egy Pándi sikere vagy csődje izgatná az embert. Mi a probléma? Az, hogy ha az ember elolvas egy folyóiratot s benne Nagy László vagy Ágh I. versét, mint most az Új írásban is (1972. május) tapasztalja, hogy a versek a dolgok velejéig vágnak, csont ropog, didereg vagy izzik a lélek, feszültség, mélység, szédület, gyémánt-szigor, - mind-mind a teremtés szintjén, annak komolyságával. Az emberi kapcsolatok huzalai a szakadás előtti fokozat feszültségével hatnak, itt még beleroppan, megdermed abba az ember, ami fáj, amit szeret, amit vállal, ez tengernyi terhével nyomja, — s aztán nézd meg a kritikákat, az értekezéseket. A kapcsolatok, a felelősség, az ügyekben való részvétel merőben más foka, szintje, jellege. Nem műfaji kérdés ez. Halász Gábor kimért, nyugodt előadásával is éreztetni tudta a jelenség auráját, az élmény erejét, — itt a lélek lazább, ereszkedettebb, az érdekeltség, a felelősség langyosabb. Koncentrálás, fordulat, szellemesség is lehet - a műfaj természete szerint - olyan, hogy benne ugyanaz az ügy gyűljön ki. A dolog lényege: itt nem a műfajok közti különbségből, hanem az étosz közötti különbségből érzed azt, amiről beszélünk. Azt hiszem, Faragó s mások is a „hamis tudat” fogalmát a „pontatlan ideológia” fogalmával azonosítják. Meg kellene nézni, hogy Marxnál ez a fogalom azonos e azzal a tudat-fogalommal, mely a lét és tudat fogalompárban szerepel? Ha igen, akkor Marx is tévedett, mert a tudat jobb, összetettebb fogalom mint az ideológia. Faragó V. ismét „megtiszteli” Darvast. (És, 1972. máj. 6.) Igen jellemző, hogy teheti. Nem tudom, van-e még országgyűlési képv., elnök stb., akit ilyen szabadon ki lehetne oktatni. Sajnos, D. soha sem olyan pontos, hogy keresni lehetne rajta. Most sem, mert a pontosság az mindig a lényeg felé hatol, ő pedig olcsón szeretné megúszni a patriotizmust is. Most azonban Faragó ismét rácsapott. Hozzá a marxista tudományosság 620
